Kedves környék - A Mindennapok-sorozatból (1961)
Maurer Dóra 1970-ben leejtett egy alumínium lemezt egy bérház tetejéről, és ezzel létrehozta a magyar sokszorító grafika egyik alapművét. Ezt az akciót örökíti meg a Nagyon magasról leejtett lemez című alkotás. Maurer az ütközés miatt torzult lemezről készített nyomatot, amelyen a lényeg nem egy rajzolt ábra, hanem a roncsolódott lemez formái. Ezeket pedig a művész akciója hozta létre, így a nyomat egy esemény dokumentációja. A Maurer Dóra grafikai munkásságát 1955-től 1980-ig bemutató, közel 100 darabot felmutató kiállítás azt a történetet meséli el átfogóan és érthetően, hogyan jutott el Maurer a hivatalos művészettől idáig.
Maurert 1955-ben, azaz a Rákosi-korszak végén veszik fel a Képzőre, ahol elvárás a szocreál. Rézkarccal kezd el foglalkozni, amelynek lényege, hogy egy saválló anyaggal lealapozott rézlemezre karcol tűvel a művész, majd a lemezt savval maratja. A sav belemarja a lemezbe a vonalakat, ezeket töltik föl festékkel és viszik át papírra.
Maurer korai munkáin egyrészt látszik, hogy nagy rajztudás van mögöttük, másrészt témáikban igazodnak ugyan a hivatalos művészethez, stílusuk eltérő, jóval groteszkebbek, mint a klasszikus szocreál ábrázolásai. Maurer - többekhez hasonlóan - a hivatalosságból kilógó stílusa miatt nem kapott diplomát 1961-ben. A Mindennapok című diplomasorozat témájával nincs gond, stílusa viszont túl modern. A hatalom megpróbálta akadályozni a művészetben a szocreáltól eltérő csoportok térnyerését, pontosabban a realista, szürreális és roncsolt részletekből képet alkotó szürnaturalisták társaságát. Maurer hasonló technikákat kezdett alkalmazni a grafikában, mint ők a festészetben és ez a szürreális, szimbolikus alkotásmód, illetve a különböző felületekkel és anyagokkal való kísérletezés gyakori elemei is lesznek képeinek.
Zászlónk - (Talpramagyar, Akciógrafika 5.) 1972
Maurer kezdetben a Képcsarnok megrendeléseiből tartja el magát (ezek például üzemi újságba készült képek), majd az évtized közepén útlevelet kap. Bejárja Olaszországot, a begyűjtött impressziókat pedig beviszi grafikáiba. A konkrét képi ábrázolástól elszakad és egyre gyakoribbak lesznek a természeti formák, technikájában pedig fontossá válik a véletlen és a hiba szerepe. A rézkarc esetében nem lehet tudni pontosan, hogy néz ki majd a kép és Maurer egyre jobban épít erre a kiszámíthatatlanságra. A 60-as évek végétől tanulmányút, majd férje, az építész-képzőművész Gáyor Tibor miatt Bécs és Budapest között kétlaki életet él, ami művészi inspirációt és külföldi ismertséget is jelent.
Itt érkezünk el a már említett fordulathoz: finom képi ábrázolás már nincs, a nyomat annak dokumentuma, hogy milyen események történtek a lemezzel. Fontos a művész jelenléte, ugyanis nem egy kémiai anyag behatása miatt keletkezik az alkotás, hanem mert a művész hajtogatja, vágja, elmozdítja, gyűri a lemezt, a zongorahúrt, a textilt, a papírt és a lábnyomával készít nyomatot, pedotípiát. A 70-es évektől a mozgókép és a fotós technikák párhuzamosan jelen vannak a sokszorosító grafika mellett, utóbbit azonban a 80-as évektől kezdve elhagyja. A felvetett problémákat azonban magával hordozza, azaz a képalkotás egyenlő lesz a nyomhagyással, ennek pedig a tétje az is, hogy a művészet és a valóság milyen elemi szinten kapcsolódik össze, hiszen nyomat bármi lehet.
Maurer Dóra (1937) Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművész, professor emerita. A Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1990-től 2007-ig a Képzőművészeti Főiskola (később Egyetem) festő tanszékének tanára. Bécsben is élt, művei nemzetközlieg ismertek. Grafikákat, festményeket alkot, fotóval, filmmel is foglalkozik.
Infó: Nyomhagyás:Nyomtatás. Maurer Dóra grafikai munkássága 1955‒1980 Kurátor: Révész Emese
A kiállítás december 3-ig látogatható Magyar Képzőművészeti Egyetemen.
Tárlatvezetések: november 5., 19. és 26-án 16 órától. December 3-án Maurer Dóra tart tárlatvezetést.
