„Hullunk, apukám, hullunk” – mondta rockmuzsikus módra legendás kollégáinak egyike, miután értesült róla, hogy Som Lajos is meghalt. Rocktóberben születtem én – énekelhette volna a P. Mobillal, de már nem rocktóberben, hanem októberben ment el, mert utolsó évei összehasonlíthatatlanul tompítottabbak voltak jelentős pályafutása lármás esztendeinél.
Tényleg zajos sikereket aratott, főként a Tűzkerékben, a Taurusban és a Piramisban, mert a Neoton nem arról volt híres, hogy zenészei vagy rajongói szétvernék a házat. A Tűzkerék viszont – a kórusban a pártba követelt, alig harminchat évesen elhunyt Radics Bélával, valamint az ifjú Demjén Ferenccel – talán még a Városligetig is elhallatszott a Budai Ifjúsági Parkból. A Taurus sem volt halkabb, elvégre abban a bandában is vállvetve nyomta Som meg Radics – továbbá a szálfa termetű Bass Mannel a Neoton-időben is együtt játszó Balázs Fecó –, s ugyancsak összekötő kapocs maradt az ifipark a Taurus és a Piramis között. Az előbbi formáció 1972. május elsején vonzott tízezer fiatalt a hazai rockzene szabadtéri szentélyébe, míg az utóbbi 1978. december 23-án tartott olyan várkerti partit („tél volt, hó esett, és jöttek az ünnepek”), amelyet soha nem felejt a csöves kultusz nyolcezer egyrészt szinte megfagyó, másrészt messzemenően felhevített képviselője.
A két T, az egyaránt tűrt Tűzkerék és Taurus rövid ideig működött, a Piramis viszont hat éven át dübörgött legerősebb felállásában; Gallai Péterrel, Köves Miklóssal, Révész Sándorral, Závodi Jánossal és azzal a Sommal, aki olyan volt a csapatnak, mint a már szintén odafenn doboló Laux József az Omegának, majd egy ideig az LGT-nek. Ám Somon talán túlzottan is megmutatkoztak az üzletemberi jegyek, ez vezethetett ahhoz, hogy aranycsempészéssel vádolták meg. Ennél is súlyosabban érintette a rocktársadalmat a basszgitáros beismerése: III/III-as ügynök volt.
„Végigéltél, tudom, kemény dolgokat” – énekelte Balázs a Taurusban. S most nyilván azzal folytatná, mint sokan mások: „A szívünk mélyén súlyos csönd maradt.”
