Mint az várható volt, az MLSZ útilaput kötött Storck talpára. Az utóbbi időben az immár csak volt szövetségi kapitányt leginkább éppen azok bírálták, akik tavaly még nemzeti hősként, a magyar labdarúgás megmentőjeként ünnepelték. Ahogy az akkori hozsanna nem volt indokolt, úgy a mostani keresztre feszítés sem. A válogatott a vb selejtezők során kétségkívül kiábrándító játékot produkált, ez a teljesítmény azonban tökéletes összhangban van a magyar labdarúgás jelenlegi állapotával. Inkább az EB-n nyújtott produkció tekinthető kivételnek. A magyar labdarúgás vesszőfutása nem Storckkal kezdődött és a jelek szerint nem is vele ér véget.
Meglepő módon az MLSZ vezetői nem kívántak osztozni Storck sorsában, a sikertelen szereplés ellenére bennük fel sem merült a lemondás gondolata. A magyar futball immár több évtizedes gyengélkedése körül egyébként nincs semmiféle rejtély. Arról van szó, hogy a világ labdarúgása megváltozott, és a hazai szakemberek ezzel képtelenek voltak lépést tartani. A magyar labdarúgással kapcsolatos nagyszabású tervekből következetesen csak a jobb és hatékonyabb szakmai munka megkövetelése hiányzik. Amíg ezen a téren nem történik változás, jobb szereplésben nem is nagyon reménykedhetünk. A bűnbak keresés, a személycsere pusztán tüneti kezelés.
