Magyar Kálmán 1933-ban született Szentlőrinckátán. A Budapesti Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomát 1959-ben. Tudományos pályáját az egyetem Gyógyszertani Intézeténél kezdte, ahol 1965-től adjunktusként, 1972-től pedig docensként dolgozott. 1979-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. Ugyanebben az évben bízták meg a SOTE Gyógyszerhatástani Intézetének vezetésével tanszékvezetői beosztásban. Az intézetet 1998-ig vezette. 2003-ban professor emeritusi címet kapott. Vezetője volt az MTA és a SOTE közös Neurokémiai Kutatócsoportjának is.
1970-ben védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1978-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Elméleti Orvostudományi Tudományos Bizottságának és a Gyógyszerkutatási és Farmakoterápiás Munkabizottságának lett tagja. 1987-ben megválasztották az MTA levelező, 1995-ben rendes tagjává. Fő kutatási területe a központi idegrendszerre ható gyógyszerek hatásmódjának biokémiai vizsgálata volt, valamint a gyógyszerek sorsa a szervezetben.
Mintegy 15 originális magyar gyógyszermolekula szervezetbeni sorsának vizsgálatát végezte el, és tisztázta farmakokinetikai tulajdonságaikat. Munkásságával megalapozta ezeknek a vegyületeknek a magyarországi és nemzetközi törzskönyvezését. Eredményeit egyebek mellett Akadémiai Díjjal és Széchenyi-díjjal is elismerték - olvasható a közleményben.