Csehországban nem is a pénteken és szombaton megrendezendő parlamenti választás végkimenetele a kérdés, hiszen lényegében elképzelhetetlen, hogy ne a liberális populista beállítottságúnak nevezett ANO nyerje meg, sokkal inkább az: mi lesz a voksolás után? Kormányt alakíthat-e a párt öntörvényű elnöke, Andrej Babis? S ha igen, akkor mi lesz a vele szembeni bűnvádi eljárással? Ha elítélik, folytathatja-e miniszterelnökként?
Néhány hónapja még minden olyan egyértelműnek tűnt a voksolással kapcsolatban, most azonban kételyek sora merül fel. Babis személyisége is egy hatalmas kérdőjel. Az 1954-ben, Pozsonyban született vállalkozó, aki jellegzetes szlovák akcentussal beszéli a cseh nyelvet, még számos meglepetést tartogathat. A nyugati sajtó hol Berlusconival, hol Trumppal, hol pedig az európai jobboldali radikálisokkal veti össze. Kicsit mindegyikükhöz hasonlít, mégsem nevezhetnénk egyértelműen szélsőségesnek, vagy szerencselovagnak. Nem is tekinthető az illiberális demokrácia újabb kevély kelet-európai harcosának sem. Bár bevándorlásellenes, s az euró csehországi bevezetését is elutasítja, gazdaságpolitikáját tekintve nagyon is liberális, s esze ágában sincs kilépni az Európai Unióból. Köze sincs Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormánypárt elnökének nacionalista-klerikális gondolatvilágához, de Orbán Viktorral szemben nem kíván Moszkva, vagy Ankara felé sem fordulni, ezt már csak üzleti érdekeltségei miatt sem engedhetné meg magának. Babis még csak nem is a V4-ek "páratlan" összefogásában látja Európa jövőjét. A Forbes a cseh Trumpnak nevezte, ami ellen a lehető leghevesebben tiltakozott.
Jövő januárban újabb fontos választás vár a csehekre: az ország történetében másodízben választhatják meg közvetlenül az államfőt. A voksolás esélyese Milos Zeman, aki euroszkeptikus, Moszkva-párti. Nemrégiben kész ténynek nevezte, hogy Krím orosz terület lett, kijelentése ellen élesen tiltakozott a cseh kormány.
Szinte lehetetlen meghatározni ideológiáját. Elsődlegesen ugyanis üzletember, a politikai álláspont csak másodlagos számára. Ezért talán Silvio Berlusconihoz hasonlíthatjuk, bár kirívó nőügyei egyelőre nincsenek, júliusban vette feleségül régi partnerét, a nála 20 évvel fiatalabb Monika Babisovát. Honfitársainak tetszik is, hogy a politikai irányultságot csak másodlagosnak tartja, mert így a fennálló politikai rendszer ellenfelének, az „anti establishment” emberének tűnhet fel, s így azt is elfelejtik, hogy pénzügyminiszterként – május végén történt leváltásáig – majdnem négy évig ő maga is tagja volt ennek. Még saját koalíciós partnerei sem tudják hová sorolni Babist. Pavel Belobrádek, a jelenlegi koalíció legkisebbik politikai ereje, a kereszténydemokraták elnöke azt közölte, az ANO populista párt, amelynek „nem ismerjük az irányultságát, értékrendjét”. Szerinte a következő kormány külpolitikáját nem az ANO fogja meghatározni, hanem – ha bekerülnek a kormányba – ők. Márpedig, mint mondta, a KDU-CSL egyértelműen uniópárti tömörülés.
Persze korai még a jövendő koalícióról beszélni. Brüsszel és Berlin nagyon is aggódva várja a cseh belpolitikai változásokat. Eddig ugyanis Prágát egyfajta kapocsnak tartották Nyugat-Európa és a lázadó közép-európaiak között. Ezt a híd szerepét azonban elveszítheti, amennyiben Babist miniszterelnökké választják. Az is lehet, hogy Európát is megosztottabbá teszi.
Bár az ANO éveken át a szociáldemokraták és a kereszténydemokraták alkotta koalíció belső ellenzékeként viselkedett, nélkülük aligha tud stabil kormányt alakítani, még akkor sem, ha kapcsolatuk nagyon megromlott az eltelt négy évben. Teljesen elképzelhetetlen azonban, hogy Babis pártja a várhatóan a harmadik helyre befutó kommunistákkal szövetkezzen, amint az sem reális opció, hogy bevenné kormányába a jobboldali radikális Szabadság és Közvetlen Demokrácia nevű pártot. Az SPD-t irányító Tomio Okamura négy éve még a Hajnal nevű tömörülést vezette be a parlamentbe. Egy EU-, bevándorlás-, és erőteljesen cigányellenes szélsőjobboldali formációról van szó. Amennyiben Babis mégis a japán gyökerekkel rendelkező politikust venné be kormányába, az rendkívül rossz üzenet lenne Brüsszel számára.
Várhatóan bekerülnek a prágai parlamentbe a „kalózok” is, utolsó mohikánként Európában, valamint a korábban Karel Schwarzenberg külügyminiszter által fémjelzett jobboldali TOP 09, továbbá az egykor a cseh belpolitika meghatározó ereje, a jobboldali ODS.