A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) egyoldalúan október elsejei hatállyal felmondta a 18 éve élő kétoldalú megállapodást a Magyar Helsinki Bizottsággal. Az országos parancsnok arra hivatkozott, hogy a megállapodás nélkül is biztosíthatók a fogvatartottak jogai. A hírek arról szólnak, hogy más civilekkel, köztük karitatív szervezetekkel is felmondták a megállapodást. A Helsinki Bizottság mindezt kénytelen tudomásul venni, noha értetlenül áll a dolog előtt. Közös európai felismerés ugyanis, hogy a civil világnak és a börtönök világának közelítése a büntetés-végrehajtás és a fogvatartottak közös érdeke. Nálunk más idők járnak.
A Helsinki Bizottság az 1999 óta többszer megújított megállapodásnak köszönhetően rendszeresen járhatott az ország börtöneibe. Nemigen van olyan intézet, ahol legalább egyszer ne lettünk volna. Szakértő munkatársaink vizsgálhatták a rabok jogainak érvényesülését, eljárhattak egyedi panaszok nyomán is. Feltártuk a börtönzsúfoltság tovagyűrűző következményeit, illetve az előzetes letartóztatás gyakorlatának anomáliáit. Nagyon fontos lehetőség volt, hogy a rabok levélben kérhettek tőlünk tájékoztatást és segítséget fogvatartási kérdésekben.
Az együttműködés két évtizede alatt végig példamutatóan korrekt viszonyban voltunk a BVOP-vel, börtönjelentéseinket véleményezték, és számos esetben javaslatainkat beépítették gyakorlatukba. Semmi jel nem mutatott arra, hogy a megállapodást felmondhatják. Ezért ért váratlanul bennünket a döntés, amelyet kénytelenek vagyunk tudomásul venni.
A civil szervezetek kiszorítása azonban nem elsősorban a jogvédők problémája. A minden külső, társadalmi kontroll nélkül maradó intézmények hajlamosak az önkényre, különösen igaz ez a börtönök zárt világában. Bár működik nálunk a nemzeti megelőző mechanizmus, az ombudsman munkatársai csak elvétve tudnak eljutni börtönökbe, mivel az összes zárt intézet monitorozása a feladatuk.
Európában minden megtesznek, hogy a büntetés-végrehajtás kapcsolata a civil világgal minél szorosabb legyen, ez fogvatartottnak és börtönnek egyaránt érdeke. Nálunk most más világ járja. 18 ezer fogvatartottnak és több tízezernyi családtagjának csökkennek most a lehetőségei, hogy a rabok jogai garanciálisan érvényesülhessenek és a börtönökben támasz nélkül maradók segítséget kaphassanak.
A szegény a börtönben sokszorosan szegény, a gyenge a börtönben sokszorosan gyenge, a jogfosztott a börtönben sokszorosan jogfosztott. Az országos parancsnok döntése nyomán mostantól ez még inkább így lesz. A börtönbe zárt emberek külső támasz nélkül, a társadalom megbízható információk nélkül marad.
