A helyére került a nemzeti tizenegy.
A tagadhatatlanul magasabb szintet képviselő Portugália és Svájc mögött elért helyezés összességében megfelel az előzetes várakozásoknak, legalábbis lépten-nyomon ezt hangoztatja mindenki, aki a napokban a gárda teljesítményének értékelésére vállalkozik. Az ellenfelek ismeretében a vb-kvalifikáció még a sikertörténetként kezelt Európa-bajnokság után sem lehetett – nem is volt – elvárás a Storck-csapattal szemben, a mutatott produktum és főleg a jövőkép viszont mégis aggodalomra ad okot. Valószínűleg ennek tulajdonítható azoknak a drukkereknek a tüntetése a Feröer elleni, keddi találkozón, akik mindvégig kitartottak a csapat mellett, s az esélytelen oroszországi részvétel ellenére is minden budapesti mérkőzésen megtöltötték a Groupama Arénát.
„Sajnálom, hogy így ért véget a sorozat – kezdte a kvalifikációs szakaszt lezáró selejtező után lapunknak nyilatkozó játékos, Stieber Zoltán. – Nem az én tisztem eldönteni, hogy jogos volt-e a füttykoncert a szurkolók részéről, vagy sem, azt viszont elismerem, hogy voltak olyan mérkőzések, amelyeket ha szerettünk volna közelebb kerülni a nemzetközi elithez, akkor be kellett volna húznunk. Gondolok itt az andorrai vagy a feröeri idegenbeli meccsre, ahol elvesztegettük a pontokat. Összességében reális a harmadik hely, Svájccal és Portugáliával jelenleg nem lehet egy lapon említeni minket. Az kell, hogy legyen a cél, hogy a hasonló riválisokkal is fel tudjuk venni a versenyt. Mindenkinek ez az érdeke, mi is ezért fogunk dolgozni – mondta a Népszavának az Egyesült Államokban légióskodó Stieber.
Hogy a következő sorozatoknak, a Nemzetek Ligája jövő szeptemberben elkezdődő csoportküzdelmeinek és a 2020-as Európa-bajnokság selejtezőinek Storck irányításával, esetleg mással vághat-e neki a csapat, keddig mindenképpen nyitott kérdés marad, az viszont bizonyos: a téma aligha merülne fel ilyen hangsúlyosan – az andorrai égés után visszatérően –, ha a csapat nem kapott volna kijózanító pofont a nyitányon Feröer ellen és Andorrában (0-0 és 1-0 – a szerk.). Utóbbi betli talán világszinten is az egész selejtezősorozat egyik legmegdöbbentőbb eredménye, amelyre akkor is nehéz mentséget találni, ha tudható: sérülések és olyan elhibázott döntések, mint Nikolics Nemanja vagy Futács Márkó jegelése miatt Storck nem a legjobb formában lévőkből összeállított tizenegyet küldte pályára.
Az említett két selejtezőn napjaink egyik komoly "nyűgje" is előjött. Az Eb-szereplés után mindenkit sokkoló tórshavni remi után játékosai nemzetközi rutintalanságát emelte ki a kapitány, Andorrában, de már a kiutazást megelőző, Oroszország elleni budapesti felkészülési találkozón vagy akár a tavaly novemberi, svédek elleni barátságos mérkőzésen viszont az is világosan megmutatkozott: hiába kapják meg a bizalmat az NB I-ben vagy másutt edződő felfedezettek, címeres mezben - nemzetközi tapasztalat híján - nem tudnak felnőni a feladathoz. Jó példa a magyar gólkirály, Eppel Márton esete, aki a Budapest Honvéd egyik erőssége, a válogatott színeiben viszont gólképtelen, legutóbb 45 perc után lecserélték.
A végeredményre bár rásüthető, hogy a papírforma szerint alakult, mégsem intézhető el egyetlen legyintéssel. Storck 10 selejtezőn és két barátságos mérkőzésen közel 40 futballistát próbált ki az elmúlt másfél évben, mégis csupán egészen haloványan (ha...) körvonalazódik az az együttes, amellyel neki lehetne kezdeni a következő feladatoknak.
Jelenleg persze az a legnagyobb kérdés: Storckkal vagy nélküle folytatja a magyar válogatott?
