Európa egyes országaiban egyre népszerűbbé válik az a politikai korrektséget semmibe vevő stílus, amely a hazai külpolitikát is jellemzi. Recep Tayyip Erdogan sem vádolható azzal, hogy sokra tartaná a „puha” diplomáciát. A török elnök szakítana a Nyugattal, ezért új barátra tett szert Vlagyimir Putyin személyében, az azonban felettébb pikáns, hogy a NATO egyik legfontosabb tagországa épp a régi riválisnak tartott államtól vásároljon rakétavédelmi rendszert. Kódolható volt, hogy ez kihat a török-amerikai viszonyra.
Washington eddig visszafogottságot tanúsított a török jogsértések láttán, alighanem azért, mert nem akarta élezni a feszültséget régi szövetségesével. Az is lehet, hogy Donald Trumpnak tetszik is Erdogan diktátorokat megszégyenítő fellépése, bár élhetünk a gyanúperrel, hogy az amerikai elnök számára azért nem nyitott könyv mindaz, ami Ankarában zajlik.
Erdogan, úgy látszik, mindenképpen ki akart erőszakolni egy diplomáciai konfliktust az amerikaiakkal, múlt héten letartóztatták ugyanis az ankarai nagykövetség egyik legfontosabb török állampolgárságú munkatársát, mondván, ő is gülenista, a tavalyi puccskísérlet állítólagos kitervelője, Fethullah Gülen híve, következésképpen nem is lehet más, mint terrorista. Az amerikai nagykövet azonban kemény intézkedést hozott: leállította a vízumok kiállítását a török állampolgárok számára. Erdogan dúl-fúl, de nincs mozgástere: Ankara harsoghat, de az ország gazdasága kötélen táncol, amit az is jelez, hogy a vita kirobbanásakor zuhanni kezdett a török líra árfolyama.
Erdogan lassan minden nyugati szövetségesébe belerúg, ám újra és újra kénytelen szembesülni a valósággal. Hiába érzi otthonosan magát új illiberális barátja társaságában, hiába kap gázt, fegyvereket Putyintól, a régiek nélkül menthetetlenné válik a török gazdaság, amit már most is állami beruházásokkal tart életben.
