A korábban több magyar klubcsapat vezetőedzőjeként dolgozó, 2006-ban néhány hónapig a szövetségi kapitányi feladatokat is ellátó labdarúgóedző, Bozsik Péter szerint a Feröer-szigetek csapata ellen nagy nehezen, 1-0-ra megnyert keddi selejtezőn görcsösen futballozott a nemzeti tizenegy, amely bár a realitásoknak megfelelően harmadikként zárt Portugália és Svájc mögött a B csoportban, nem lehet elégedett a teljesítményével.
- Mi a véleménye a Feröer elleni mérkőzésről?
- Lehetett érezni a mérkőzés közben is, hogy ez egy olyan találkozó, ahol vagy begyömöszöljük a győzelmet jelentő egy gólt, vagy marad a 0-0. Azt gondolom, hogy tisztában voltak a srácok a téttel, érezték azt, hogy „tartoznak” a közönségnek, talán ennek is volt betudható, hogy egy kicsit görcsösen futballoztak, különösen az első félidőben. Kevés kockázatot vállaltunk fel, ekkor nekem sem tetszett a játék. A második félidőben helyenként már tudtunk nyomást gyakorolni a vendégekre, s bár nem volt olajozott a futballunk, végül kibrusztoltuk a győzelmet.
- Talán a teljes selejtezősorozatra is igaz, hogy mindenki többet várt a csapattól, amely a legutóbb mutatott játékkal aligha hallgattatta el a kritikusait. Ennek fényében hogyan lehet értékelni az elért pozíciót?
- A harmadik helyezésünk abszolút reális, abban a tekintetben nem lehet hiányérzetünk, az egyes mérkőzéseket vizsgálva viszont esetleg mégis. Persze, a legtöbb negatív eredményre lehet magyarázatot találni, ám az is igaz, hogy amikor sok eredményt és meccset kell magyarázni, az azért mindig furcsa és gyanús.
- A drukkerek egyértelműen állást foglaltak, legutóbb a szövetségi kapitány távozását követelve tüntettek a lelátón. Megérti a reakciójukat?
- A szurkoló már csak ilyen, az egyik pillanatban még tapsol a vesztes meccs után is, a másikban viszont kegyetlenül oda tud szúrni. Bízzunk benne, hogy a következő hónapokban a csapat és a szurkolótábor is a szebbik arcát mutatja majd.
- Ön szerint jelenleg mi a legégetőbb, megoldásra váró probléma a válogatott körül?
- A legkomolyabb probléma, hogy nem látom azokat a játékosokat, akik a kimenő generációt megfelelő szinten pótolni tudják. Nem látni az új Gera Zolit, a következő Juhász Rolandot, vagy akár a sérült Szalai Ádámot helyettesítő másik csatárunkat, függetlenül attól, hogy Eppel Mártonban is megvan a lehetőség, Ugrai Roland játéka pedig kifejezetten tetszett Bázelben és Budapesten is. Kevés a játékosunk, maradjunk ennyiben. Továbbra is nagy hátrány, hogy nagyon kevesen játszanak elit bajnokságban. Összességében engem ez jobban aggaszt, mint a legutóbbi selejtezősorozat eredménysora.
- Az valóban nem szerencsés, hogy a magyar NB I-ből érkezők a futball egészen más szintjét tapasztalják meg, amint kilépnek az európai porondra. Az Ön által is említett élvonalbeli gólkirály a nemzetközi párharcok során például rendre gólképtelen…
- Ezelőtt nyolc-tíz évvel az akkori magyar gólkirályt egy menedzser-barátom próbálta eladni külföldre. A játékos gyönyörű szép gólokat rúgott, a róla készült felvételek nagy tetszést arattak mindenütt, mégis mindenhonnan az volt a visszajelzés, hogy köszönjük, de nem kérjük. A sokadik ilyen válasz után az ismerősöm rákérdezett, hogy mégis miért nem, majd ezt a kérdést kapta: az a csatár milyen védők között is rúgja a gólokat?
- Innen merre lehetne elindulni?
- Ahhoz, hogy az NB I-ben megkezdődhessen valamiféle változás, mindenekelőtt az utánpótlás területén kéne többet és jobban dolgozni. Ez egy meglehetősen komplex kérdéskör, amelynek körüljárására lehet, hogy egy több órás beszélgetés is kevés lenne.
