Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyik legsikeresebb településén, Nyírbátorban az utóbbi tíz évben ötezer új munkahely jött létre, a térségben egyre nagyobb a munkaerőhiány, majdnem száz busz hozza-viszi a környező településeken élő dolgozókat az ipari park üzemeibe. A nyírbátori eredmény azonban nem változtat azon, hogy a megye masszívan tartja utolsó helyét minden országos foglalkoztatási és kereseti összehasonlító táblázatban.
Márpedig egy térség fejlettségét, az ott élő közösség állapotát a jövedelmi viszonyok éppúgy meghatározzák, mint a népesség csökkenése vagy növekedése, esetleg az ott lakók élettartama vagy a foglalkoztatási adatok javulása. Megjelent a KSH legújabb, megyénként elvégzett összesítése az ország társadalmi és gazdasági helyzetének alakulásáról, de a számokat - mint a fenti példa is jelzi - nem önmagukban érdemes vizsgálni.
Ami a béreket illeti, pontosabb képet kapunk, ha az idei első félév kereseti adatait nemcsak a tavalyi esztendő hasonló időszakának adatsorával vetjük össze, hanem a 2010-es kormányváltás óta mért nettó bérekkel, hogy lássuk a tendenciákat. A listavezető fővárosban például 2010-ben 162 500 forint volt a nettó átlagkereset, és az egyenletes ütemű évenkénti béremelkedés idén ugrott meg jelentősen, 246 ezer forintra. Ugyanakkor a legnagyobb arányú, 17 százalékos nettó béremelkedéssel Jász-Nagykun-Szolnok megye büszkélkedhet 2017 első felében, míg – a korábbi viszonylag magas bérszínvonal ismeretében érthető módon – a legkisebb mértékben Győr-Moson-Sopron megye bérei emelkedtek az első hat hónapban, „mindössze” 11 százalékkal.
Megyénként ugyan nem adja meg a KSH a belső vándorlási különbözetet, vagyis azt, hogy hányan hagyták ott a térséget a nem megfelelő élet- és munkakörülmények miatt, de a régiós irányok is elegendők a kijelentéshez, hogy ezen a téren sincs változás: az északi, keleti megyékből, elsősorban az Észak-Alföldről menekülnek az emberek, a cél pedig minden esetben a munkahelyeket kínáló Közép-Magyarország és Nyugat-Dunántúl.
Ez a kisebb mértékű előrelépés persze még mindig a kereseti rangsor második helyén tartotta a nyugati országrész legfejlettebb ipari centrumát, ahogy a következő két megye, Komárom-Esztergom és Fejér is évek óta stabilan tartja 3. és 4. helyét. A meglepetés alföldi megye kiemelkedő béremelkedése nem is olyan váratlan, ha visszanézzük, hogy a 2010-ben még utolsó előtti helyen álló Jász-Nagykun-Szolnok fokozatosan lépkedett előre az utóbbi időben, minden évben egy-egy pozíciót javítva a helyezésén (bár a többi gazdasági mutatóban nem tudta megismételni a javulást). Ami a Tisza középső szakaszán sikerült, azt nem tudta ugyanakkor megcsinálni az utolsó helyét masszívan őrző Szabolcs mellett Borsod és Békés, valamint Nógrád megye sem: nemhogy felzárkózni nem tudtak a bérekben az élen állókhoz, de egyre nő a bérszakadék közöttük és a legjobban keresők között. A kereseti lista középmezőnyében időként cserélődnek a helyezések, majd a következő évben visszaáll a sorrend, alig mozdul valami. A középmezőny végén változatlanul Baranya és Zala áll, Tolna minimálisan, de javult a nettó bérek összehasonlításakor, Pest megye viszont 2010-es kereseti viszonyaihoz képest lemaradt, a főváros környékén messze nem emelkedtek olyan ütemben a nettó bérek, mint Budapesten.
Azt, hogy egy megyében megmarad-e a lakosság, vagy aki teheti, elvándorol onnan, nagymértékben befolyásolja, hogy van-e elegendő megfelelő munkahely a foglalkoztatásukra. Észak-Kelet Magyarországon, Dél-Baranyában, Békésben és Nógrádban nagyon hosszú ideje nincs, innen tart az elvándorlás a közép- és nyugat-magyarországi ipari központokba.
A KSH most megjelent Fókuszban a megyék című kiadványa azt mutatja, hogy 2017 első hat hónapjában országosan 77 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma, a munkanélkülieké pedig 38 ezerrel tovább csökkent. A foglalkoztatottak aránya minden megyében emelkedett, az újdonság az, hogy a legnagyobb mértékben, 3 százalék közelében az egyébként hagyományosan alacsony foglalkoztatottságú Szabolcsban, valamint Zala és Nógrád megyében. Az élen változatlanul Budapest áll, ahol 64 százalékos a foglalkoztatottak aránya, míg a legalacsonyabb eredményt Somogy megyében mérték, ahol mindössze 52,7 százalékos a foglalkoztatottság.
A KSH összesítése szerint idén január 1-jén 33 ezer fővel voltunk kevesebben, mint egy évvel korábban. A születések száma 12 megyében emelkedett, Budapesten és 7 megyében viszont csökkent, a legnagyobb mértékben Tolnában. A legnagyobb baj az, hogy az ország minden pontján többen haltak meg, mint egy évvel ezelőtt. A legkiugróbb, hogy Nógrádban 15 százalékkal nőtt a halálozás és még a legjobb adatokat felmutató Budapesten és Zalában is 4-5 százalékos az emelkedés. A népesség csökkenése két megyében volt kiugró az egy éves periódusban. Szabolcsban a születések száma esett vissza drasztikusa, míg Hajdú-Biharban az átlagnál sokkal többen haltak meg. Elterjedt az a hivatalos magyarázat, hogy az év elején megjelent influenzavírus szedett sok áldozatot az idősebbek körében, de nem kormánypárti szakértők ennél összetettebb érékelése szerint az egészségügyi ellátórendszer működési színvonalának általános romlása, a tragikus szakemberhiány következménye a rengeteg haláleset.
Ezzel párhuzamosan Baranya, Zala és Somogy megyék kivételével az egész országban tovább csökkent a munkanélküliség, míg ebben a három térségben kis mértékben emelkedett. Győr-Moson-Sopronban mérték ismét a legalacsonyabb értéket, ott már 2 százalék alatt van a munkanélküliség, míg Jász-Nagykun-Szolnok, Baranya megyékben és Szabolcsban még mindig 7 százalék feletti az arány. A megyék kétharmadában csökkent az álláskeresők száma, a pályakezdő munkát keresők aránya negyedével esett vissza a fővárosban, valamint Pest, Veszprém és Komárom-Esztergom megyében.
Ezzel párhuzamosan kevesebb lett az üres álláshelyek száma is, nagy területi eltérésekkel átlagosan 11 százalékos a csökkenés. Győr környékén nagy a munkaerőhiány, majdnem másfélszer több embert keresnek, mint ahányan munkára jelentkeznének. Ezzel szemben Szabolcsban, Baranyában, Borsodban, Tolna és Somogy megyékben minden üres álláshelyre még mindig 6-8 jelentkező jutott az év első felében.
Majdnem jók vagyunk, kis szépséghibákkal
Az Eurostat korábbi adatai szerint 2009 elején Magyarországon a 15-64 éves népesség mindössze 54,8 százaléka dolgozott, miközben az Európai Unióban akkor 64,4 százalék volt a foglalkoztatottsági ráta. Aztán jött a hazai fekete leves: megkezdődött a nyugdíjkorhatár fokozatos megemelése, a szociális juttatások leépítése, a megváltozott munkaképességűek visszakényszerítése a munka világába, és a közfoglalkoztatás felfuttatása. A foglalkoztatási statisztikákban mindez megjelenik, hiszen a közmunkásokat, de még a külföldön dolgozó magyarok egy részét is a hazai munkaerőpiaci adatsorokban tünteti fel a kormány. Valóban van persze javulás, ma sokkal magasabb a foglalkoztatási ráta és kisebb a munkanélküliség, mint tíz évvel ezelőtt, de a felsorolt csoportok a mai napig torzítják az adatsorokat.
Ezzel együtt 2016 utolsó negyedévében a magyar foglalkoztatottsági ráta a 15-64 évesek körében már 67,5 százalék volt, ami magasabb a 66,9 százalékos uniós átlagnál, a magyar eredményből 3,4 százalék a közmunkásoknak volt köszönhető. A 25-54 éves korosztályban az unióban a legjobbak a magyar foglalkoztatási adatok, tavaly év végén ebben az aktív korosztályban már 82,9 százalékot is mértek. Ez azonban egyben azt is jelzi, hogy további jelentős emelkedés a foglalkoztatottságban már nem várható. Ugyanakkor az uniós adatoknál sokkal rosszabbak a foglalkoztatási mutatóink a 15-24 éves fiatalok körében, illetve a nyugdíj előtt álló 55-64 éves korosztályban, ebben a két korcsoportban vannak még tartalékok.
