menekültek;

- Nehéz napok

Az országban már szinte kitapintható az idegenellenes düh, de e mesterségesen keltett harag ambivalenciáját azért mutatja, hogy az őcsényi pogromgyanús kirohanások miatt lemondott polgármestert már visszakívánná a falu. Titokban tán már érzik az ottaniak, hogy piszokul belelépett az életükbe a kormánypropaganda. Semjén Zsolt viszont még mindig nem nyugszik, szerinte a szabadkőművesek az új Sorosok. A miniszterelnök-helyettes és kollégái láthatóan már arra gyúrnak, hogy egy olyan ellenséget kreáljanak, akit név nélkül is helyes gyűlölni.

Jelen pillanatban Magyarország kormánya senkinek nem ad menedéket, vagy ha igen, letagadja. Merkel asszony ezzel szemben tízezerszám fogadja be az arra érdemes menekülteteket az unióba. Most pedig képzeljük el az elképzelhetetlent: ezek az uniós jogokkal és okmányokkal rendelkező menedékesek valami érthetetlen okból tömegesen szeretnének Magyarországra jönni, itt élni, boldogulni. Miféle fogadtatásban lenne részük? Jogilag, ugye, nem lehet fellépni ellenük, de itt van a rasszista marsallbot a tarsolyban: közösítsük ki őket, tegyük pokollá az életüket, meg amire még a magyar találékonyság képes.

Ez nem puszta fantázia, hiszen máris felélénkült a kommentszekció, és azt firtatja, ezek az életerős férfiak miért migránskodnak, miért nem harcolnak otthon a hazájukért. Ki törődik a klaviatúra csapkodása közben azzal, hogy vannak országok, ahol két-három „hadsereg” küzd egymás ellen? Összefogdossák a férfiakat és lelövetik egyiket a másikkal. Oly elképzelhetetlen, hogy léteznek emberek, akik nem szeretnének semmiféle ostoba háborúban meghalni, vagy akár terrorban élni?

Katonaviselt olvasóink emlékezhetnek rá, hogy a szocializmus „boldog békeidejében” mennyire rühellt mindenki katonának menni. Pedig az nem volt háború, csak hideg ijesztgetés. Mégis, hányan választották inkább a börtönt a szolgálat helyett. Hányan disszidáltak inkább. És hányan lettek öngyilkosok a seregben, mert nem bírták a kibírhatatlan stupidságot. Aki nem tapasztalta, annak mesélem: írnokként magam gépeltem le egy szolgálati jelentést a dandár fegyverzeti főnökének, mely szerint korábbi körlettársam, „Sz. Z. honvéd öngyilkossága során elhasznált 1 db lőszert, ennek pótlásáról kérem intézkedni!”

Semjén Zsolt viszont messzebbre tekint. Szerinte a sorosista-sátánista ármánynak a vége párhuzamos társadalmak kialakulása lesz, a menekültek egyre frusztráltabbá válnak, mert nincs munkájuk és nem ismerik a nyelvet, ergo egyre több lesz a bűncselekmény. A kereszténydemokrata politikus azt mondta: ha egy migráns „megerőszakol egy tízéves német kislányt, az apja agyonlövi, erre lázadás lesz a bevándorlók között”, megtámadnak egy német falut, az megvédi magát. „Ezt fogják nézni Malmőtől Marseille-ig, és égni fognak a külvárosok” – tette hozzá.

Ez a valódi katonaságot sohasem látott, a rózsafüzér tömegpusztító erejében bízó, Matolcsy temérdek rokonában hívő koravén láthatóan egy tervet követ. Nem Sorosé, hanem a sajátjuk, viszont ez valóban veszélyes. Őcsény kicsiben, a terepasztalon mutatta meg, hogy mi lesz, ha beválik. Ezt most még megúsztuk. De vajon meddig?