A 1980-as wimbledoni férfi egyéni döntőt ma is a sporttörténelem legnagyobb eseményei között tartják számon. A majdnem négy órán át tartó összecsapás a világ első számú teniszezője, az immár az ötödik wimbledoni bajnoki címére hajtó svéd Björn Borg és a világranglista második helyezettje, ám sem a nézők, sem sporttársai között nem túl népszerű, faragatlan, indulatos amerikai John McEnroe között zajlott.
A két fenomén látszólag tűz és víz volt – a tökéletes ellenpár révén pedig adott volt a lehetőség egy izgalmas sportfilmre. A rendezést a dán Janus Metzre bízták, aki korábban csak dokumentumfilmeket készített, így aztán nem csoda, hogy nem a látványra, hanem a karakterekre koncentrált. Metz a két ember drámáját állítja a film középpontjába.
Borg kezdetben szelídíthetetlen volt, látványos kirohanásokat rendezett a pályán, képtelen volt a szabályokat elfogadni, ezért fél évre el is tiltották a tenisztől. Tizenöt évesen, edzője válaszút elé állította „Egy feltétellel maradhatsz: ha soha többé semmilyen érzelmet nem mutatsz a pályán. Minden dühödet, haragodat vidd bele az ütéseidbe, a játékodba, és játssz úgy, mintha minden meccs egyetlen labdamenet lenne, amit meg kell nyerned.” Borg a Davis-kupában legyőzte a világranglista akkori 20. helyezettjét, Onny Parunt, és egyből világsztár lett, húszévesen már háromszoros Grand Slam-győztes volt.
Edzője hatására jégemberré változott, s apró rituálék tartották össze. Csakhogy mindennél jobban fél a vereségtől, a kiégés határán táncolt, legbelül kételyek gyötörték. Nem tudta elfogadni, hogy ne ő legyen a legjobb. 26 évesen fel is hagyott az élsporttal. McEnroe ellenben duzzadt az energiától és a nyerni akarástól – csak épp ritkán volt képes megőrizni a hidegvérét.
A Sverrir Gudnason által megformált Borg a filmben lényegesen nagyobb szerepet kapott, mint a McEnroe-t alakító Shia LaBeouf. A film a közepéig szépen építkezik, ám a karakterek vázlatosak maradnak: McEnroe-nál teljesen kibontatlan marad az elvadulás lélektani folyamata. Ráadásul a tenisz szerelmesei is csalódottak maradhatnak, hiszen a néha túlságosan is feszesre vágott mérkőzések képeiből nem jön át a játék sava-borsa. Mindez persze szükségszerű, hiszen nem túl valószínű, hogy a két főszereplő tényleg profi módon teniszezik. A baj sokkal inkább az, hogy nem találtak izgalmas képi megoldást a játék bemutatásához.
Az utolsó öt perc viszont szinte mindenért kárpótol, a szereplők másfél óra elteltével végre egymáshoz szólnak. Mint kiderül, nagyon is megértették egymást, mindössze annyiban különböztek, hogy amíg Borg magában elfojtotta a dühöt, addig McEnroe szabadjára engedte azt. A valóságban egyébként később életre szóló barátokká váltak: olyannyira, hogy Borg volt McEnroe esküvői tanúja.
Infó:
Borg/McEnroe
feliratos, svéd-dán-finn dráma
Rendező: Janus Metz Pedersen
Forgalmazó: A Company Hungary Kft.
