Lengyel László a Népszava szeptember 23-i számában megkongatta a vészharangot: "Az utolsó utáni pillanatban vagyunk, vagy lesz fordulat és kiút, vagy marad a káosz, és bekövetkezik az ország tartós elvesztése." A fent jelzett állapot elkerülhető lett volna, ha az MSZP vezetése kitart a 2016 novemberében kialakított azon álláspontja mellett, hogy civil személy legyen a demokratikus erők közös miniszterelnök-jelöltje, aki képes lett volna megszólítani azokat is, akik idegenkednek a pártoktól, de változást akarnak.
Aztán az MSZP vezetésének idejét, erejét az üzengetés, a kirekesztés és ezek értelmezése kötötte le. Ezzel igen nehéz, szinte kilátástalan helyzetbe navigálta magát. Most keresik a jelenlegi nehéz helyzetből a kivezető utat, de a jelenlegi helyzetben fennáll annak veszélye, hogy a demokratikus erők újabb súlyos vereséget szenvednek. Ennél jóval nagyobb az a gond, hogy az Orbán-rendszer fennmaradásának következményeit a magyar emberek milliói fogják megszenvedni. Az ezzel járó felelősség elsősorban a legtámogatottabb ellenzéki pártot, az MSZP vezetését terheli majd.