Molnár Piroska megáll a zongora előtt és énekelni kezd, először egy népdalt, aztán sanzont, majd balladát és ez így megy több mint egy órán át. Dalokat ad elő és megérkezik az intim térbe vele valami. Talán több valami is. Vibráló otthonosság, az átváltozás természetessége, derű, fájdalom és leginkább a SZÍNÉSZNŐ, igen csupa nagybetűvel. Szól is dal erről például Darvas Ferenc- Dalos György: Színésznő dala. Az alapsztorija pedig, hogy Déryné Széppataki Róza feltámad és lemegy a földre, keresi a színházat nem találja, kap helyette kitüntetést, játszhat sorozatban, szinkronizálhat, filmszerepet is ígértek neki és amikor visszatér a mennybe Szent Péter megkérdi tőle, „ Hát mi van ott lent Róza fiam? Annyit válaszol: „Nézd bevallom magam sem értem/ Mi zajlik a föld kerekén/ Mert helyzetet sokat megéltem/ De színházat nem láttam én/” Majd a végén hozzátette: semmi mást nem akart, csak színésznőnek lenni…
Szerencsére Molnár Piroskának hagyták, hogy színésznő legyen, bár majdnem elragadta az opera, hiszen rögtön a főiskolán kiderült, milyen különleges adottságai vannak. Ő azonban ragaszkodott gyerekkori vágyához és színésznő lett. Magáról azt mondta egy interjúban, hogy igazi csapatjátékos. Nem is volt eddig önálló estje, ez most az első a Rózsavölgyi Szalonban. Zenés szerepeiből válogatta össze az Emberi hang című összeállítás anyagát. Bevállaltan személyes válogatás, szinte minden dalhoz jár egy történet is. De Molnár Piroska nem beszéli túl az estjét, összeköti ugyan valóban személyes anekdotákkal a műsorszámokat, de a hatást leginkább rábízza magukra a dalokra. És hatnak is, persze kell hozzá ő maga is, a lénye, a talentuma. Együtt hatnak, mégpedig úgy, hogy vagy könnyesre neveti magát az ember például a Mágnás Miska Marcsa belépőjén, vagy pedig a fájdalomtól sír amikor meghallja Mahler Gyermekgyászdalok ciklusának negyedik darabját. Molnár Piroska ugyanis nem kendőzi el a személyes tragédiáját sem. De úgy szólaltja meg ezt a darabot, hogy egy anya, aki elvesztette szerettét, belesikoltja könnyeit, és egyben élni akarását a dallamokba. A gyász olyan mély megélésének lehetünk részesei néhány pillanatra, amit színpadon ritkán tapasztalhatunk meg. A halál, a búcsú motívuma egyébként is vissza visszatér az est folyamán. Molnár Piroska egyik kedvenc partnerének Hollósi Frigyesnek az arcképe is megjelenik a szalonban. A színésznő pedig felidézi azt a duettet, amelyet a Vesztegzár című darabban a Nemzeti Színházban Hollósi halála előtt utoljára énekeltek együtt. Molnár Piroska el is mondja, hogy az est állandó vendége Hollósi Frigyes…
Alkalmi vendéget is hív a színésznő. Elsőként Novák János zeneszerzőt, a Kolibri Színház igazgatóját, akivel nagyon rég dolgoznak együtt a Bors néni című darabban. Novák János több dalt, illetve általa megzenésített verset is előad, többek közt Ady Endre Biztató a szerelemhez című költeményét, Novák hangján, tartásán érződik még, hogy hosszú ideig harcolt és reméljük sikeresen egy súlyos betegséggel, öröm újra a színpadon látni. És öröm megtapasztalni Molnár Piroska baráti, invitáló gesztusát. Az Ady vers utolsó sorai pedig így szólnak: „Olyan mindegy, mint szeretünk/Olyan mindegy csókunk mifajta,/ Olyan közeli a Halál/ S olyan nagyszerű győzni rajta.”
