Lenyűgöző – ez a jelző jutott eszembe amikor megéreztem a fesztiválhangulatot a zürichi operaház előtt. A puritán módon Zürichi Filmfesztiválnak elnevezett rendezvény csupán tizenharmadik kiadását élte meg az elmúlt tíz napban, de sokkal tovább jutott, mint sok-sok társrendezvénye. Ami már csak azért is nagy szó, mert mozgóképes mustrából több ezer van világszerte és egy-egy új kezdeményezés igen ritkán tud felzárkózni a több évtizede futó, nagy hagyományokkal rendelkező mustrák mellé. A zürchieknek ez sikerült, az utóbbi öt évben egyre több slágerfilmet, illetve sztárt tudnak megszerezni.
„Apró lépésekben építkezünk” – mondta lapunknak a rendezvény művészeti igazgatója, társ-alapítója, Karl Spoerri arra a kérdésre, hogy milyen „recept” alapján dolgoztak. Hozzátéve, sosem lépték túl a kereteket, elvégre láttunk már fesztiválokat sok pénzzel kitömve elindulni – mint például a rómait –, majd, amikor eltűnt a nagy támogatás, ezek a rendezvények összeomlottak. Ez a veszély nem fenyegeti Spoerrit és csapatát, hiszen az európai fesztiválok terén rendhagyó módon a 7 millió svájci frankos büdzsé csupán tíz százaléka állami támogatás, a többit a szponzoroktól szedik össze. Akik cserébe sztárokat várnak el, ezt pedig szállítja a fesztivál: idén Alicia Wikander, Glenn Close, Jake Gyllenhaal, Roman Polanski, Rob Reiner, Aaron Sorkin, Andy Serkis és Andrew Garfield is pózolt egy-egy vadonatúj produkciót elkísérve a zöld szőnyegen (ami mindenhol máshol piros).
A bemutatott gálavetítések közül (a versenyprogram elsősorban a harmadik világ feltörekvő tehetségeire koncentrált) egyértelműen a Molly’s Game volt a legizgalmasabb: a Golden Globe és Oscar-díjas forgatókönyvíró, Aaron Sorkin most vette a bátorságot és meg is rendezte a saját szkriptjét. A címszereplő valós személyre utal: Molly Bloom önéletrajzi regénye alapján készült filmben bemutatja Sorkin, hogy lett síbajnokból egy kisstílű pókerszervező titkárnője, aztán nagystílű, milliós játszmákat szervező szerencsejáték-hercegnő, hogyan keveredett bele érintőlegesen a maffia ügyeibe, illetve végül mindezt hátrahagyva, miképpen vált évekkel később a hatóságok által kisemmizett vádlott. Az ügy még mindig folyamatban van, Sorkin elmondása szerint a hatóságok nagyon nem örülnek a filmnek, így most Molly Bloom extra szigorra számíthat. A hatóságok aggódhatnak is, mivel Sorkin filmje pazar: a stílusához híven gigantikusan sok párbeszéddel a végtelenségig feszített dráma, melyben a Molly-t alakító Jessica Chastain élete talán legjobb alakítását hozzá. Nem kérdés, hogy ez a film Oscar játékos lesz szinte minden kategóriában. (A magyar mozikban decemberben várható.) A Molly’s Game világpremierje egyébként Torontóban volt szeptemberben, ahová Sorkin magával vitte az eredeti Molly Bloomot: az ehhez szükséges jogi hercehurcát és ügyvédeket az író-rendező finanszírozta.
Zürichben egyébként Sorkin a filmje kapcsán egy sajtóbeszélgetés keretében nyilatkozott a nemzetközi sajtónak, ahol, szavai szerint elkövette a legnagyobb hibát, amit ma egy liberális amerikai tehet: idegen országban kritizálta az amerikai kormány tagjait. Pedig, ahogy fogalmaz, többen udvariasan mondták neki, hogy legyen észnél itt Svájcban, mivel a Trump szavazók is potenciális mozijegy vásárlók.
– Azután, ami Las Vegasban történt, nem megszólalni, mert a box office miatt aggódom elfogadhatatlan: bűnrészes lennék a következő ember halálában, akinek lőfegyver oltja ki az életét. Van egy járvány az Egyesül Államokban, mely sehol máshol nem létezik: érthetetlen tömegmészárlások olyan fegyverekkel, melyeket arra terveztek, hogy minél rövidebb idő alatt minél több ember életét oltsa ki. Ezek nem önvédelmi, hanem háborús fegyverek. Az országunkban túl sok olyan gyáva képviselő van, akiket zsebre vágott a fegyverlobbi – húzta alá Sorkin, akinek ezek után Karl Spoerri megígérte: ha szükséges, gyorsan intéznek neki egy svájci útlevelet.
