1983-ban, egy forró nyári napon Delhiben Próbáld Jenő nagykövet titkárnője telefonált: fontos megbeszélés lesz bizalmas témában. Én akkor a kulturális intézetben dolgoztam, bizalmas témákat nemigen beszéltek meg velem. Valamennyi diplomata izgatottan érkezett, úgy nézegettünk egymásra, mint az óvodások, akik félnek, hogy nem kapnak ajándékot karácsonyra.
Amint beléptünk az irodába, Próbáld a tárgyra tért. Kemény fiú volt, az ötvenes években még építőmunkás, onnan küzdötte fel magát. Nyelvtudással nem gyötrődött, mert nem szerette volna, ha a CIA beszervezi.
- Nagy baj van, elvtársak – rágyújtott, mindnyájan rágyújtottunk. - Ma derült ki, hogy Káposztás két éven át a keletnémet nagykövetség helyett a nyugatnémet nagykövetségre kézbesítette a küldeményeket.
Hogy mekkora volt a baj, azt mindnyájan abból érezhettük, hogy a kedvenc nagyköveti gépkocsivezető már nem Lalikám és nem Káposztás elvtárs volt, hanem egyszerűen Káposztás. Egycsapásra elveszítette a párt, az ország és a nagykövet bizalmát.
- Haladéktalanul haza kell küldeni – állította Vidos tanácsos, aki egyúttal párttitkár is volt.
- Mi is hibásak vagyunk – állította Székely, a kereskedelmi kirendeltség vezetője. Mindketten kívülállóknak számítottunk, ez is lehetett az alapja a barátságunknak. – Nem kapott rendes kiképzést.
- Ne legyél demagóg – szólt rá Tóth alezredes. Nem szerette a külkereskedőket és ennek mindig hangot is adott. – Itt az most nem segít.
- Milyen iratokról van szó? – érdeklődtem.
- Hát a szocialista országok egyeztető üléseinek jegyzőkönyveiről. Kiszolgáltatta a baráti országok közös dokumentumait.
A baráti egyeztetők jegyzőkönyvei a szocialista országok diplomatáinak közismerten üres locsogásairól készült semmitmondó feljegyzések voltak, és ezt mindnyájan tudtuk.
- Tájékoztatnunk kell a központot – vélekedett Próbáld és Rókusra, a biztonsági ügyekkel megbízott diplomatára nézett. – Ebből még nemzetközi diplomáciai botrány is lehet. A felelősséget vállalni kell.
Rókus szomorúan nézett maga elé. Feltehetően arra gondolt, hogy éppen összejött egy Opel ára a bankszámláján, de a felesége otthon már a Peugeot ismertetőit lapozgatta.
- Összetett probléma. Biztonsági és politikai kérdés egyaránt – állította Vidos. - Káposztás elvtárs beismerte a tettét?
- Tőle tudjuk - mondta Próbáld. – És vállalta, amit tett.
Két percig hallgattunk, de óráknak tűnt.
- Emlékeztek, mi történt a Sao Paolo-i konzulátuson? – vettem át a szót. - Majdnem hasonló eset volt. Nem került nyilvánosságra, de mindenki fegyelmit kapott, két diplomatát hazahívtak.
A csend még mélyebb lett. A hazahívás volt a kulcsszó.
- Végülis semmi szükség rá, hogy otthon felnagyítsák az ügyet, Lalit pedig bízzátok rám – Próbáld körülnézett, senki sem tiltakozott.
Székellyel jöttünk ki az épületből. Csak a parkolóban mosolyogtunk egymásra.
- Honnan tudtál te erről a Sao Paolo-i esetről? – kérdezte.
- Most találtam ki. Valahogy csak át kellett lendülni a holtponton, nem?
