Botka László ezért (is) hirdette meg a közös jelöltek, közös lista elv mentén írt stratégiát, amelyet végül nemcsak kívülről, de belülről is támadás alá vettek. Az eredményt ismerjük, a szándékokat és a szándékok mögött álló szereplőket is, részben. Hogy a stratégia és a tárgyalási stílus meghozta volna-e végül a várt kormányváltást, persze lehet vita tárgya, de az biztos, hogy soha nem látott támadást indukált (vagyis sokak, főleg a Fidesz érdekét sértette), a stratégia eredményessége pedig a gáncsoskodás után most már nem fog kiderülni. Bízom benne, hogy az a konstrukció, amely végül kialakul majd a demokratikus ellenzéki oldalon, el fog vezetni Orbán és a Fidesz – az ország és a nemzet jövője szempontjából elengedhetetlen – bukásához.
Van azonban két fontos részlet, amelyről ezzel kapcsolatban nem beszélünk. Egyfelől az ellenzéki oldal kisebb-nagyobb pártjainak különinduló szándéka mögött meghúzódó plusz érv, amelyet diszkréten elhallgat mindenki. A Fidesz által megkonstruált választási rendszer ugyanis azokat a szervezeteket, amelyek önálló listát állítanak (az egyéni jelöltek indulásának különtámogatása mellett) jelentős összeggel támogatják állami pénzből. Az a párt, amelyik minimum 27 saját jelöltet és ezután saját, önálló listát állít (ez része lehet egy sokak által szorgalmazott koordinált indulásnak), máris 150 millió forint állami támogatásban részesül, ha mindegyik körzetben saját maga indul és saját listát is állít (ilyenről is tudunk), akkor már több mint 700 millió is lehet a közpénzbevétel; az egyéni jelöltek után járó egy-egymillióval együtt. Nem állítom, hogy a gerinctelen bizniszpártokon kívül a demokratikus kormányváltást zászlajukra tűző, tisztességes politikai erők között is lenne olyan, amelyik kizárólag a nettó pénzhajhászás miatt indul mindenkitől távolságot tartva, de azt igenis állítom, hogy a közös indulást és közös listát javasoló stratégiával szembeni ellenkezésük egyik motivációja a sikertelen kormányváltás esetére történő spájzolás volt. Állítom, hogy Botka ezzel kapcsolatos határozott kiállása és újszerű, a fideszes választási csapdákat részint kikerülő javaslata emiatt (is) került végül elutasításra.
A másik tétel, amelyre az ellenzéki oldal szereplőinek figyelnie kell(ene), hogy be ne dőljenek a fideszes gépezet mézzel mérgezett húzásainak. Aki látott már néhány részt az amerikai elnökválasztásról szóló „House of Cards" (hazánkban Kártyavár címmel vetített) sorozatból, az pontosan tudja, hogy egy aljas hatalom aljas és olykor bizony briliáns húzásokra is képes. Jó, ha figyelnek mindegyik ellenzéki pártnál, mert ez a pénzzel teli pénzéhes hatalom mindenre képes. A centrális erőtér lényege, hogy a középen álló narancsos tömb mellett jobb- és baloldalon is legyen szemmel látható, de kormányra törni gyenge erő. Ha kell, az egyensúly jegyében hol egyik, hol másik oldalt emelik meg, vagy gyalulják vissza. A NER érdeke most az, hogy az MSZP ne álljon talpra, de az is, hogy ne is roppanjon meg teljesen; ehhez a narancsos gépezet kész lesz a szocialista párt „hóna alá nyúlni", szükség esetén jól mutató délibábokkal megtévesztve a meglévő, de hite vesztett tábort. Résen kell lenni kedves kollégák, mert nem mindez az, aminek látszik. Nagyon nem.
A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Százhatvanegyedik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.
dr. Ujhelyi István
európai parlamenti képviselő
