De vajon lehet-e tényleg „kerítésről” beszélni a vállalkozás kapcsán? - teszi fel a kérdést blogjában Hajdú Nóra, az Együtt politikusa. Az egyik fő probléma - írja - a puncs.hu esetében az, hogy ezek a síkok nem válnak el egymástól élesen (vagy pont igen), és hiába hozunk pár példát arra, hogy „örök szerelmek” szövődtek már így, hozunk mellé több tucat olyan esetet, amelyek azt bizonyítják, hogy itt társadalmi helyzetükből adódóan férfiak visszaélnek nők – például anyagi – helyzetével, és a következmények nem éppen „társkeresőszerűek”. S minderre az sem válasz, hogy mindenkinek saját döntése mibe megy bele, mit vállal, ott van az „egyetértési nyilatkozat, felnőtt, látja”.(...) Az állam pedig ezt nézi, lévén „könnyebb” rábízni egy piaci platformra a nők helyzetének megoldását, mint olyan közpolitikákat foganatosítani, amelyek után egy nőről soha nem kerülhet ki olyan plakát az utcára, mint aki „csak menő pasikra bukik”, aki még a diákhitel-törlesztését is segíti. Sajnos nem az állam száll be szabályozással és a nők többszörös kiszolgáltatottságát csökkentő policy-kkel, hanem sugar daddyknek „szervezi ki” ezt a feladatot, akiknek a nő nem egyéniség, hanem finoman szólva bizonytalan kimenetelű szabadidős tevékenység.(...)
Aki figyelmen kívül helyezi a nők sajátos, egyenlőtlenségi helyzetéből fakadó szempontjaikat, és azokra sugar daddy javaslattal él, az elfogadja azt is, hogy nő megjeleníthető úgy, mint aki egy gazdag férfinak testét és énjét adja, nem számolva azokkal a következményekkel, hogy a nő teste (és énje) lett ezzel a vásárlás tárgya. Minderről a puncs.hu megalkotói és kritikusai ma egymástól függetlenül a másik nélkül folytatnának vitákat. Részemről a dolog súlyát tekintve ezt fontosnak tartom, de nem elégségesnek. Ennek érdekében invitálom Weiler Pétert egy nyílt beszélgetésre-vitára, amely során moderált, a vitahelyzetnek és az ügy súlyának megfelelő keretben nyitottságot mutatnánk a másik gondolkodására - írja a blogban Hajdú Nóra.
