Magyarország egyre súlyosbodó munkaerőhiánnyal küzd. A felsőfokú végzettségűek és szakmával rendelkezők mellett egyre nagyobb a hiány a betanított, illetve betanítható munkaerőből is. A munkaerőhiány immár a termelést korlátozza.
Utánpótlásként szóba jöhet a munkanélküliek és a közmunkások több százezres tömege, egy részük azonban nem rendelkezik azokkal az ismeretekkel, készségekkel és kompetenciákkal, amiket az elsődleges munkaerőpiac igényel. Sokan közülük olyan hátrányokkal küzdenek, amiket önerejükből nem képesek megváltoztatni, azaz társadalmi segítségre szorulnak. Nem szükségszerű azonban, hogy ez így legyen és így is maradjon. Vannak jó gyakorlatok, amelyekkel a képzetlenség e foka megelőzhető, illetve visszafordítható. Ilyen a termelőiskola is.
A termelőiskola a dán szabad iskolákkal rokon, a népművelés azon dán hagyományában gyökerezik, amely a XIX. század második felében bontakozott ki. Noha iskolának nevezik őket, nagyban különböznek a hagyományos képzési intézményektől. Céljuk az olyan szakképzettséghez nem jutó fiatalok felzárkóztatása, akik egészen különböző okok miatt a hagyományostól eltérő bánásmódot igényelnek.
A dán tradíció mögött N. F. S. Grundvig (1783–1872) püspök áll, aki szembeszállt a „fekete iskolával”, amelyik a könyvből tanult ismereteket helyezte előtérbe, és elvetette a „halál iskoláját”, ahol az örömök megölése dívik, és ahol csak „élőhalottak” ténferegnek. Grundvig a „nép” és az „élet iskoláját” pártolta: az olyan iskolát, amely személyiségközpontú, és amely az egyént abba a sajátos nemzeti és történelmi összefüggésbe helyezi, amelybe beleszületett.
A termelőiskolákban azt tanítják a fiataloknak, hogy hogyan tanuljanak meg felelősséget vállalni a saját életükért. Amikor a fiatal termel, terméket állít elő és ehhez saját sorsával kapcsolatos döntést hoz, akkor felelősségérzete és önbizalma is erősödik. A termelőiskola így az élet iskolájává válik. „Aki dolgozik, az tanul is valamit” – a dán pedagógusok ezt a nagymama törvényének nevezik.
A termelőiskolák a gyakorlati munka és termelés alapján kínálnak képzési programokat. Elsősorban olyan 25 év alatti fiataloknak segíthetnek, akik ifjúsági oktatás keretében nem végeztek még tanulmányokat, és akiknek nincs képesítésük, lemorzsolódtak. A program a tanulók egyéni fejlődésének erősítésére és az oktatási rendszeren belüli, valamint a munkaerőpiacon jelentkező lehetőségeik javítására szolgál – beleértve a rugalmas munkakörökben, védett munkakörökben stb. történő foglalkoztatást is. A termelőiskolai képzési program nappali képzés formájában szerveződik. A felvétel és a tanulmányok befejezése folyamatosan, a hallgatói igényeknek megfelelően történik. Felvételkor minden egyes tanuló számára fejlesztési tervet dolgoznak ki. A termelőiskolai program gyakorlati munkából, termelésből, és az ehhez kapcsolódó elméleti képzésből tevődik össze.
Fontos szabály, hogy az elméleti képzésnek szorosan illeszkednie kell a gyakorlati munkához. A program oktatási és szakképzési tanácsadást is tartalmaz. A képzésre alkalmas környezetben, jobbára műhelyekben kerül sor. Ezen felül a termelőiskolák szabályzataiban nem találunk precíz, részletes és konkrét programot. Ugyanígy nehéz konkrét tanrendet, módszert meghatározni a termelőiskolák működéséhez, berendezéséhez is. Munkamódszerük ugyanis nem új. Azon pedagógiai elvek és módszerek újrafelfedezésén és a mai társadalmi viszonyok közé átültetésén alapul, amelyek különböző formákban és árnyalatokban a hagyományos paraszti kultúrában gyökereznek. Az iskola célja a lehetőségek kitágítása, az egyéni képességek fejlesztése és mindteljeskörűbb kibontakoztatása. Meg kell találni és meg kell mutatni azt az utat, amely a tanuló számára a legjárhatóbb, segíteni kell őt abban, hogy ezt az utat kitapossa s ezen keresztül segítséggel ugyan, de ő maga szabaduljon meg egyéni és társadalmi korlátaitól.
