A Szép Szóban Lengyel László - mintegy kívánságlistaként – felsorolta az ellenzék előtt álló feladatokat, Tamás Gáspár Miklós pedig azt fejtegette, hogy az ellenzék esetleges hatalomra jutása esetén ezek megvalósítása egy Fidesz által uralt, ellenséges környezetben milyen nehézségekben ütközne. A helyzet sajnos sokkal elkeserítőbb. Az ellenzéknek ugyanis hatalomra kerülése esetén nincs mit megvalósítania. Közös ellenzéki program nem létezik, a többé-kevésbé homogén érték- (de legalábbis érdek-) rendszerű kormánypártokkal szemben teljesen heterogén ellenzék áll szemben, akik mindössze Orbánék elzavarásában értenek egyet.
Valljuk be: kormányváltáshoz és a választók megnyeréséhez ez édeskevés. A programok – már ahol egyáltalán léteznek – köszönő viszonyban sincsenek egymással, és akkor még nem is beszéltünk a személyes ambíciókról. Noha mindenki előtt világos, hogy a jelenlegi kormányt csak együttesen tudják leváltani, az elmúlt három év során csupán egymás kiszorításán, lejáratásán fáradoztak, még most is csak pótcselekvésre fecsérlik idejüket és energiájukat. Úgy tűnik, képtelenek elfogadni azt a tényt, hogy esetleges vereségüket nem a Fideszt preferáló választási rendszernek és nem is a Fidesz gátlástalan kommunikációjának, hanem elsősorban saját csapnivaló teljesítményüknek köszönhetik.
