Fotó: AFP/Juan Barreto
Dayana nem is olyan rég még egy venezuelai élelmiszer-feldolgozó üzemben dolgozott felügyelőként, most azonban prostituáltként próbál megélni a szomszédos Kolumbiában. „Ha valaki négy éve azt mondta volna nekem, hogy most itt leszek és ezt csinálom, nem hittem volna neki” – mondta az El Nuevo Herald tudósítójának az Araucában élő négygyermekes anya, aki hozzáteszi: egy „jó” este 50-100 dollárnak megfelelő pesót keres.
Az élete akkor vett fordulatot, amikor a venezuelai kormány lefoglalta az üzemet, ahol dolgozott. Elbocsátották, és a súlyos gazdasági válságban lévő országban hamar mindennapos probléma lett, hogy mit egyen a család. Az év elején úgy döntött, hogy Kolumbiában próbál szerencsét. Munkavállalási engedély híján nem sok lehetősége volt, így először a fővárosban, Bogotában kezdett prostituáltként dolgozni, majd a venezuelai határ közelében fekvő Araucába költözött. A Venezuelában élő testvére rendszeresen megteszi a 18 órás buszutat a kolumbiai városba, hogy átvegye tőle a „túlélőcsomagot”: a halom élelmiszert, amelyet Dayana vásárol az otthon maradt gyerekeinek.
A története nem egyedülálló. Egyre több venezuelai nő kényszerül arra, hogy prostituáltnak álljon, közülük sokan diplomások. „Tanárnők, orvosok, felsősokú végzettséggel rendelkező szakemberek, sőt, még egy olajmérnök is dolgozik itt” – sorolta Dayana „munkáltatója”, Gabriel Sánchez.
Nemzetközi szakértők jó ideje figyelmeztetnek, hogy Venezuelában humanitárius katasztrófa van kibontakozóban. A latin-amerikai ország nem is olyan rég még a régió egyik leggazdagabb állama volt, ám Hugo Chávez szocialista kormánya elherdálta a vagyont, amely az olaj világpiaci árának zuhanásával tovább apadt. A válságot megörökölte utódja, Nicolás Maduro, ám az egykori buszsofőr nem tudta kikormányozni az országot a krízisből. A helyzet sokat romlott az elmúlt években, az infláció közel 700 százalékos, az élelmiszerhiány pedig a korábbinál is súlyosabb lett. A legalapvetőbb cikkek is eltűntek a boltok polcairól, csakúgy, mint a gyógyszerek. Nem volt ritka, hogy Dayanának négy-hat órát kellet sorban állnia egy zacskó lisztért. Amit pedig egyáltalán nem talált meg a boltban, azt a feketepiacon volt kénytelen beszerezni csillagászati összegekért. A nemzetközi sajtó munkatársainak sokan arról panaszkodtak a közelmúltban, hogy a napi háromszori étkezést napi egy-kettőre kellett csökkenteni.
A kilátástalan helyzet elől – amelyet egy súlyos, tömegtüntetésekkel kísért politikai krízis súlyosbít – mind többen keresnek menedéket a régióban. Egy friss tanulmány szerint az utóbbi hat évben 350 ezren vándoroltak Kolumbiába. Daniel Pagés, a Kolumbiában Élő Venezuelaiak Szövetségének elnöke a The Economistnak nyilatkozva azt mondta: mintegy 40 százalékuknak nincsenek megfelelő papírjai, így a legális munkavállalás is óriási kihívás. Egyre több venezuelai koldust látni Bogotában, és a szakmában jártas források szerint, a bordélyházakban is. A brit hetilap beszámolójában 4500-ra becsülik a venezuelai prostituáltak számát. Gabriel Sánchez azt tapasztalta, hogy többen vannak, mint a kolumbiaiak, ugyanis hajlandóak kevesebb pénzért dolgozni. A húszas évei végén járó Barbara egy óra alatt még így is megkeresi a havi venezuelai minimálbér összegét. A Medellínben élő nőnek odahaza szépségszalonja volt, ám idővel egyre nehezebb volt körömlakkot és sampont szerezni, így be kellett zárnia a boltot. Úgy gondolta, Kolumbiában szerencsével járhat. „Itt legalább reggelizni és ebédelni is tud egy nap az ember.”
A prostitúció nem illegális Kolumbiában, még a legkisebb településeken is akad „piroslámpás negyed”. Míg azonban a hatóságok gyakran zargatják az utcán kolduló venezuelaiakat, addig a prostitúció fölött szemet hunynak. Marta Munoz, a Casa de la Mujer (A nő háza) nevű, nők jogaival és egészségével foglalkozó program vezetője szerint mivel a szexipar szürkezónának számít, nagy veszélyben vannak a prostituáltak, akik erőszak és kizsákmányolás áldozatai lehetnek. „Tudjuk, hogy sok venezuelai nőt kevesebb pénzért dolgoztatnak, és bántalmaznak. De hogyan védjük meg őket, ha nincs megfelelő törvényi szabályozás?” – mutat rá a problémára a szakember.
