Forrás: evkerek.blogspot.hu
Senkinek sem tűnik fel, ha kínai fokhagyma, kaliforniai aszalt szilva, argentin körte köszön rá a boltokban, pedig ha végiggondoljuk, korántsem természetes, hogy egy élelmiszer a saját energiatartalma sokszorosát elégetve körbejárja a Földet, mielőtt megesszük. Az ésszerű alternatíva a helyben termő élelmiszer lenne, amelyhez a kereskedelem sajátosságai miatt sokkal nehezebb hozzájutni. A Magyarországon is jelen lévő biogazdaságok és a fogyasztók között újszerű értékesítési csatornák teremthetnek kapcsolatot, pontosabban a hagyományos eladó-vevő viszonynál szorosabb kockázatközösséget. A vevőkör e fix átalánydíjért cserébe válogathat a frissen termő (mások számára csak ritkán, prémium-áron elérhető) biotermékből, a termelő viszont adott esetben akkor is kap pénzt, ha mondjuk elfagy a termés, azaz részesül egy kis plusz biztonságban: „együtt sírnak, együtt nevetnek”. A konstrukció a nyugati világban egyre népszerűbb, de itthon is akad rá példa: a gödöllői Nyitott Kert volt az első, és az Építőkockák egy új világhoz (szerkesztő Takács-Sánta András) című kötet tanúsága szerint immár tucatnyi hasonlót találni országszerte; például a Balástya melletti Évkerék Ökotanyát, ahol 12 hektáron 2010 óta egy fiatal házaspár gazdálkodik, jelenleg már 110 családot ellátva heti egy doboz friss zöldséggel.
RETEXTIL Szerepel a könyvben egy pécsi retextil-üzem is, amelynek munkatársai testi-lelki betegségek miatti rehabilitációként dolgoznak: a helyi használtruhabolt maradék ruháit csíkokra szabdalják, fonallá rendezik, és abból fonnak-szőnek-hurkolnak új termékeket. A munka számukra találkozási alkalom és szociális képességfejlesztés is, a többhasznú programba bejutni csak hosszú várólista végigvárása árán lehet, a heti egy nyitott foglalkozásukon viszont bárki részt vehet, és rehabilitációs tréningeket is tartanak abban a reményben, hogy a módszerük máshol is meggyökerezhet.
CRITICAL MASS A jó példa kedvéért került be a könyvbe a koppenhágai kerékpáros mozgalom – a magyar Crticial Mass-szel párhuzamosan bemutatott - története, amely klasszikus alulról jövő kezdeményezésként indult azzal a céllal, hogy a 70-es évek jóléte nyomán robbanásszerűen elterjedt autóktól visszahódítsa a várost. Eleinte bringás tüntetésekkel és autómentes vasárnapokkal kezdték – ma ott tartunk, hogy a dán fővárosban a közlekedési lámpákat a kerékpáros forgalomhoz optimalizálják, és ha olykor hó esik, a kerékpárutakat takarítják le először (mivel többen közlekednek bringával, mint autóval).
BOCSKAI KORONA Ugyancsak tanulságos (szintén külföldi mintájú) a magyar helyipénz-konstrukció ismertetése aminek a közgazdasági értelmét az adja, hogy pörgeti a helyi gazdaságot, és kedvezményt biztosíthat a helyi vásárlóknak – akit érdekel, Hajdúnánáson a gyakorlatban is kipróbálhatja a 2012 óta forgalomban lévő Bocskai-koronát.
DIÓSDI RÉSZVÉTELI DEMOKRÁCIA Talán a legizgalmasabb az összes bemutatott modell közül a részvételi demokrácia diósdi kísérlete. Ettől valamiért úgy tart a magyar politika, mint az ördög a tömjénfüsttől, pedig világszerte terjed, Skandináviától Dél-Amerikáig, és a lokális problémák megoldására bizonyíthatóan alkalmasabb, mint a felülről erőltetett, centralizált akaratérvényesítés. Diósdon egy egészségkárosító hatásúnak vélt üzem felépítését sikerült megakadályozni a helyi energiák és aktivitások becsatornázásával. A diósdi történet különösen azért fontos, mert azt bizonyítja, hogy a részvételi demokrácia nem hatalmi kérdés: itt egyszerűen a lakosság határozott úgy, hogy nem enged dönteni a feje fölött.
E-CHERRY Az adományboltok az angolszász világból gyűrűztek be hozzánk „a te szemeted az ő kincse” gondolat jegyében, egyszerre látnak el munkahely- és forrásteremtő, illetve környezetvédelmi (hulladékmegelőzési) funkciókat. Idehaza az elsőt a Kórházi Önkéntes Szolgálat Alapítvány hozta létre 2009-ben Budapesten, jelenleg mintegy félszáz hasonló üzlet található országszerte. A KÖSzSz(Közösségi Szociális Szövetkezet) 3 boltja E-cherry néven a 4., a 11. illetve a 12. kerületben működik összesen 12 alkalmazottal és mintegy kéttucatnyi önkéntessel. Saját számításaik szerint eddig legalább 1500 tonna hasznosítható használati tárgy kerülte el a kukát a segítségükkel – jelenleg a havi 10 tonnás szintnél járnak –, és az üzletek köré szerveződő közönség számára közösségi alkalmakat (filmvetítés, előadás, adományboltok éjszakája) is teremtenek. Fontos fejlemény az életükben, hogy a két budai kerület kedvezményes bérleti díjjal segíti őket munkanélküliek foglalkoztatása fejében.
KUDARCOS SZÉLERŐ Az Építőkockák egy új világhoz erőssége, hogy nem igyekszik rózsaszínűbbnek láttatni a világot a valóságosnál, vagyis sikertelen próbálkozásokat is bemutat. A Szombathely melletti Vépen lévő, a helyi közösség szerepvállalásával létesült és korábban sikeres szélerőműpark például 2010 óta (a politika közbeavatkozása nyomán, áramátvételi kvóta híján) csak vegetál. A következtetés általános: „a kudarc felhívja a figyelmet arra, hogy az állam és a vele összefonódó nagy cégek hogyan képesek ellehetetleníteni egy, a helyi közjót szolgáló kezdeményezést”. A könyv tanúsága szerint – szerencsére – nem minden esetben.
