Nem látszanak az uniós források hatásai a magyar oktatás eredményességében: miközben Magyarország milliárdos fejlesztési támogatásokat kap, a nemzetközi felmérésekben egyre rosszabb adatokat regisztrálnak. A legszembetűnőbb romlás az alapoktatás minőségében tapasztalható: a Világgazdasági Fórum 138 országot tömörítő rangsorában tíz éve még a 37. helyen álltunk, de 2016-ban már csak a 96-on. A legmeredekebb visszaesés a 2013 és 2016 közötti időszakban volt. A felsőoktatás sincs jobb helyzetben: 2007-ben még a 65. volt Magyarország, tavaly a 114. helyre esett vissza.
Számos területen az uniós trendekkel is szembemegyünk. Az EU célja, hogy 2020-ra legalább 40 százalékra növelje a 30-34 éves korosztályban a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányát. Ehhez képest az Eurostat adatai szerint a magyar 30-34 éveseknek 2015-ben csak a 34,3 százaléka, 2016-ban pedig 32,8 százaléka rendelkezett diplomával (az EU-átlag most 39 százalék). Aggasztó folyamatok figyelhetőek meg a végzettség nélküli iskolaelhagyók arányának változásában is. Míg az uniós átlag állandó csökkenést mutat, a magyar folyamatosan nő.
Holott se szeri, se száma az uniós pénzből megvalósuló projekteknek. Mintegy hatmilliárd forintból fejlesztették például a hibáktól hemzsegő kísérleti tankönyveket, de a pedagógus-életpályamodell bevezetését megelőző kutatás-fejlesztés költségeit is brüsszeli pénzből állták. Az új nemzeti alaptantervet is egy 2,4 milliárdos uniós projekt keretében "fejlesztik". De gyakran uniós forrásokból oldják meg a felújításokat, számos infrastruktúra-fejlesztést is.
A kívánt hatás mégis elmaradt, s erről a 2015 decemberében lezárult uniós forrásfelhasználási ciklus elemzésében is szó esik : az idén márciusban megjelent, több mint ötszáz oldalas anyag egyértelműen rávilágított arra, hogy a fejlesztések ellenére az oktatás minőségére vonatkozó versenyképességi mutatók negatív tendenciát mutatnak. "Az oktatásra fordított Európai Uniós támogatások pozitív hatása az oktatás minőségére országos szinten nem kimutatható. Egyes projektek sikeressége sem tudta a negatív trendet megtörni" – olvasható a dokumentumban, mely szerint az uniós forráselosztás arányai sem tükröztek határozott, tudatos stratégiát.
Az elemzők szerint sokáig még a romlás ellenére is az általános versenyképességünket felfelé húzó tényezőnek számított az alapoktatás minősége, ez a helyzet azonban az elmúlt négy évben megváltozott, és a nemzetközi rangsorban az összesített helyezésünket adó átlag alá került. Az elemzés egyik legmeglepőbb megállapítása, hogy semmi különbség nincs az uniós támogatásokban részesülő és nem részesülő iskolák minősége, a diákok kompetenciamérési és érettségi eredményei között, a támogatások nem eredményeztek kimutatható javulást.
Radó Péter oktatáspolitikai elemző szerint mindennek több magyarázata is lehet. Az egyik, hogy a 2010-es kormányváltáskor a korábbi oktatáspolitikai célok alapján tervezett uniós programok végrehajtását felfüggesztették, a közoktatási programok megvalósítása lényegében csak 2013-ban indult újra, a központosított iskolahálózattal. Ám Radó szerint ebben a rendszerben már csak azért sem folyhattak komolyan vehető fejlesztések, mert a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) költségvetését annyira alul tervezték, hogy az ott átfolyó uniós pénzek egy része nem fejlesztésre, hanem a Klik finanszírozására ment el, a hiányzó költségvetési forrásokat kiváltva. A fejlesztési források felhasználása ráadásul totális politikai kontroll alatt állt, így tág tere volt a korrupciónak.
– Mindemellett nem egyszerűen eredmények nélkül herdálták el a pénzt, hanem kifejezetten a minőséget és az eredményességet romboló rendszerek létrehozására fordították. Ilyen volt például a Klik, a tantervi reform, az iskolák, pedagógusok szakmai ellenőrzése, az állami tankönyvek elkészítése, az előmeneteli rendszerhez kapcsolódó minősítések és a minősítők gyorstalpaló képzése, továbbá az állami pedagógiai oktatási központok csonka hálózata – vélekedett a szakértő, aki szerint továbbra sem látható változás a trendekben.
