Tarján Tamás 1949. július 24-én született Budapesten. Irodalomtörténész, író, kritikus, tanár. A Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett. 1973-ban az ELTE BTK magyar–néprajz szakán szerzett diplomát mint tanár és muzeológus, azóta a Kar Magyar Irodalomtörténeti Intézetének oktatója volt. Ezt megelőzően hosszú esztendőkig tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és a Zsigmond Király Főiskolán. Szerkesztőként vagy rovatvezetőként tevékenykedett a Látóhatár, az Irodalomtörténet, a Könyvvilág és az Iskolakultúra című folyóiratoknál; összesen mintegy húsz éven át működött színházaknál dramaturgként (Kecskemét, Pécs, Játékszín, Nemzeti Színház, Eger). Számos rádiós és televíziós műsort készített.
Fő kutatási területe a XX. századi magyar dráma- és színháztörténet, a magyar szatíra története (Karinthy Frigyes, Nagy Lajos, Tersánszky Józsi Jenő, a paródiaműfaj), valamint a modern kortársi törekvések (elsősorban a Tandori Dezső-életmű) vizsgálata.
Huszonhét kötetet publikált, ebből hetet Reményi József Tamással közösen (hat irodalmi paródiákat, egy műelemzéseket tartalmaz). Írt kismonográfiákat (Nagy Lajos; Bessenyei Ferenc; Garas Dezső), jelentetett meg irodalmi és színházi esszé- és kritikagyűjteményeket (Kortársi dráma; Egy tiszta tárgy találgatása; Kengyelfutó; Szabadiskola; Esti Szindbád – Szentivánéji Vízkereszt; Zivatar a publikumnak; Prosperónak nincs pálcája; Hét óra, színház-idő stb.), publikált tankönyvcsaládot 13-14 éveseknek.
Legfontosabb díjai: József Attila-díj (1986), Literatúra-díj (1995), Komlós Aladár-díj (1997), az irodalomtudomány kandidátusa (1991). Elnyerte még a következő díjakat: KISZ-díj, 1981; Színikritikusok Díja, 1984; Színikritikusok Díja, 1989; MSZOSZ-díj, 1991; Nagy Lajos-díj, 1993; Pro Literatura-díj, 1995; Bárka-díj, 2005; Fáma-díj, 2005; Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje, 2009; Alföld-díj, 2009.
