- Mikor jött rá arra, hogy meg tud másokat nevettetni?
- Még középiskolás koromban, amikor a tanáraimat figuráztam ki egy egészestés show-ban. Ekkor voltam a legnagyobb sztár, mindenki rajongott értem. Ezt üzennem mindenkinek: a suliban vagy az életedben a legnépszerűbb. Amikor Bécsben az önálló estjeim egyre sikeresebbek lettek: adtam magamnak egy évet, hogy lássam, meg tudok-e élni komikusként.
- Azóta Ausztriában Josef Hader több mint komikus, valóságos intézmény.
- Igyekszem, hogy ne unjam meg magam, így másoknál is nagyobb lesz erre az esélyem. Az évek során meg kellett tanulnom drámát és forgatókönyvet írni, ki kellett magam képeznem színpadi színésznek is. Aztán jöttek a filmes felkérések. Most így már három szakmám is van: komikus, író és színész.
A Goethe Intézet, az Osztrák Kulturális Fórum és a svájci nagykövetség a német nyelvterület 18 új filmjét eredeti nyelven, magyar felirattal vagy tolmácsolással vetíti a héten országszerte. Az egyik szenzáció Fritz Lang 1934-es filmje Molnár Ferenc Liliom című darabjából.
- És filmrendező. Azonban a nálunk is sikerrel vetített filmjében szereplő leépített - de saját pénzből vállalkozni kezdő - újságíró története nálunk kissé hihetetlennek tűnik.
- Igen, tisztában vagyok azzal, hogy Magyarországon más a helyzete egy újságírónak, mint Ausztriában, ahol ezzel a szakmával még mindig a középosztály tagja tudsz lenni. Ha dolgoztál egy nagy napilapnál negyven évet, nagyon sok végkielégítéssel tudnak csak megszabadulni tőled. Sőt, ha Ausztriában kirúgnak egy kvalitásos újságírót, akkor könnyen tud munkát szerezni.
- A Mérgezett egérben a német tulajdonos rúgja ki az ön általa alakított kritikust, aki ezért bosszút akar állni. Nálunk éppen egy osztrák, Heinrich Pecina zárt be egy egész újságot, a Népszabadságot.
- Pontosan ismerem a történteket, az eset téma volt az osztrák sajtóban is. Nézze, a Mérgezett egér olyan csehovi karakterek meséje, akiknek tulajdonképpen az a legnagyobb problémájuk, hogy nem észlelik: a körülöttük lévő világ összeomlóban van. Magyarországon ez nem lenne érvényes, mert a társadalom már rég észrevette, hogy a világ melyben élnek, korrupt. Ha magyar művész lennék, teljesen másképp meséltem volna el ezt a bosszútörténetet. Budapesten sétálgatva úgy érzi az ember, hogy minden rendben, a problémák észleléshez muszáj elbeszélgetni az emberekkel. Aztán eljutsz a Szabadság téren kialakult szoborparkhoz. Megdöbbensz, hogy milyen színvonaltalan maga a „műalkotás” és lenyűgöz, hogy a civilek miket állítanak ki elé. Úgy érzem, hogy a civil társadalom erősebb Magyarországon, mint mondjuk Lengyelországban, külső szemmel nézve önök még mindig erős demokratikus tradíciókkal rendelkeznek.
- Számos történet kering arról, hogy ön igen különlegesen viselkedik, amikor ír.
- Pedig nincs benne semmi furcsa. Délelőttönként egy füzetbe írok kézzel, délitán pedig gép elé ülök és tisztázom a szöveget. A délelőtti periódushoz egy üres kávézóra van szükségem, mert amikor írok, tulajdonképpen eljátszom a leírtakat. Bécsben már tudják, hogy ilyen vagyok, de külföldön volt, hogy már hülyének néztek. Itt Pesten a Művész kávézóba ültem be, üres volt, de azért végig rettegtem, hogy egyszer csak beront egy harminc fős turistacsoport.
- Ön alakította a híres német írót, Stefan Zweiget, Maria Schrader Búcsú Európától című filmjében. Elképesztően erős drámai alakítást nyújtott, meg is lepte a komédiázáshoz szokott rajongóit.
- Elsőre azt mondtam, képtelenség, ehhez én túlságosan kevés vagyok. De a rendező ragaszkodott ahhoz, hogy olvassam el a forgatókönyvet. Megtettem és a tragikussága mellett nagyon megható volt Zweig figurája: hirtelen képesnek éreztem magam a feladatra.
