Ellentmondásos visszhangja volt a “reneszánsz asszony” firenzei üzenetének. Theresa May péntek délutáni, felfokozott érdeklődéssel várt több mint félórás beszéde után nem kellett sokat várni a reakciókra. A legkonkrétabb “válasz” a Moody’s hitelértékesítőtől érkezett, amely az összetett Brexit-tárgyalások okozta gazdasági bizonytalanságra hivatkozva leminősítette Nagy-Britannia besorolását, igaz, csak hangyányit, AA2-re. Ami a politikai utózöngét illeti, a munkáspárti vezető, Jeremy Corbyn elégedetten nyugtázta, hogy a kormányfő „hallgatott a Labour-re, melynek hivatalos politikája az egységes piacban és vámunióban maradás, legalábbis egy időre a Brexit életbe lépése után”.
Az ellenzék vezéréhez hasonlóan vélekedett az európai uniós tagság megőrzése mellett kardoskodó Open Britain mozgalom, mely röviddel a beszéd elhangzása után közleményt juttatott el támogatóihoz Heidi Alexander munkáspárti képviselő aláírásával. Eszerint „ha valakinek sikerült ébren maradni Theresa May-nek a kormány Brexit-jövőképét ismertető beszéde alatt, egyetlen benyomása alakulhatott ki, hogy tovább halogatják a döntést”. Corbyn és az Open Britain is „aggasztónak tartja, hogy a népszavazás óta eltelt tizenöt hónapban nem sikerült tényleges haladást elérni a tárgyalások során, sőt a minisztereknek nincs is határozott elképzelésük a Nagy-Britannia számára legjobb kimenetelről”. Ha az átmeneti időszakot méltányolják is, további fellépést sürgetnek a „cliff-edge”, a szakadék szélére sodró Brexit elkerülése érdekében.
May a kormány legbefolyásosabb tagjai közül inkább Philip Hammond pénzügyminiszter puhább, mint Boris Johnson külügyér kemény Brexit koncepciójához közeledett. Ahogy az várható volt, a népszavazási kampányban a kilépést támogató toryk egy része fenntartással fogadta a két évre tervezett átmeneti időszakot, melynek idején mind az egységes piachoz, mind a vámunióhoz való tartozás megmarad. Ha a miniszterelnök el is kerülte pontosítani az EU-val szembeni pénzügyi kötelezettségvállalás összegét, a The Times napilap brüsszeli forrásokra hivatkozva kb. 40 milliárd fontot említ. Az Unió konzervatív párti támogatói, köztük Nicky Morgan, a parlament pénzügyi bizottságának elnöke, örültek a „józan álláspontnak”. Az üzleti élet részéről hasonlóan „konstruktívnak” nevezte May megközelítését a The Guardian-ben idézett Adam Marshall, a Brit Kereskedelmi Kamarák vezérigazgatója, bár ő hároméves átmeneti időszakot tartana helyesnek.
A brit-guayanai származású üzletasszony, Gina Miller, aki 2016-ban a brit legfelső bíróságnál elérte, hogy a kormány nem hajthatja végre a parlament jóváhagyása nélkül a majdani Brexit-megegyezést, úgy látja, a „reneszánsz asszony üzenetéből világos, hogy az ellenőrzés visszaszerzése helyett inkább elvesztette a kontrollt, az Egyesült Királyság jövőjét az EU kezébe tette le”. Miller „beszédesnek” tartja, hogy a beszédet követően emelkedett a tőzsdei index. Így jelezte a City, hogy a Brexit „nem következik be egyhamar”.
