A tervek azonban ezzel még nem érnek véget: Szahalintól ugyanis a második legnagyobb japán szigethez, a legészakibb Hokkaidóhoz építenének hidat.
A több mint 80 ezer négyzetkilométer nagyságú, közel 5 és félmillió lakosú, természeti szépségekben gazdag Hokkaido Japán önálló régiója, Szapporo székhellyel. Partjait a Japán-tenger, az Ohotszki-tenger és a Csendes-óceán mossa. Szahalin pedig, amely nem sokkal kisebb, mint Magyarország, mintegy 670 ezer lakost számlál.
A második világháború előtt az orosz-japán háború eredményeképpen Szahalin déli része Japánhoz került, az 1945-ös jaltai konferencia döntésével azonban teljes egészében visszakerült a Szovjetunióhoz, a japánokat pedig kiűzték. Japán azóta is visszakövetel és Hokkaido részének tekint négyet a vitatott Kuril-szigetek közül.
A Moszkva és Tokió között máig tartó szigetviták közepette önmagában a most ismertetett terv is bizarr. Ha nem Putyin jellemezte volna elismerő jelzővel, és nem kabinetje erősítette volna meg a létezését, hitelt sem adnánk neki. Márpedig kész tényként közölték, hogy a tervet gyakorlatilag elfogadták.
Az Interfax hírügynökség Igor Suvalov, miniszterelnökhelyettesre hivatkozva közölte, hogy a Csendes-óceáni partvidékig kiépítenének egy vasútvonalat, átkelőt építenének Szahalinig, onnan pedig a sziget déli részétől emelnének hidat Hokkaidóig. Oroszország felajánlotta Japánnak, hogy együtt építsék meg a hidat, amelyen autók és vonatok közlekednének. A japánokkal élénk tárgyalások folynak.
Maxim Szokolov közlekedési miniszter 615 milliárd rubelre becsülte a híd építésének a költségét, amely mintegy duplája a Krím-félszigetnél épülő kercsi hídénak. Eredetileg Putyin azzal számolt, hogy az ár jóval alacsonyabb lesz, abban reménykedtek, hogy 286 milliárdból kijön. Csakhogy a tervezett alagutak a keretet jelentősen megemelték, ráadásul eleinte még csak 500 kilométer hosszú kétvágányú vasúti hídban gondolkodtak. Jelentősen emeli az árakat, hogy rendkívül szeszélyes éghajlati viszonyok közepette, földrengés-veszélyes terepen kell dolgozniuk az építőknek. Olyan vidéken, ahol gyenge az infrastruktúra vagy egyáltalán nem is létezik.
A jelek szerint Arkagyij Rotenberg juthat itt is főszerephez. Rotenberg Putyin gyerekkori barátja, egykori dzsúdó társa, aki egyik céget vásárolja fel a másik után, nyeri meg sorozatban a közbeszerzéseket. A magyar sajtó előszeretettel nevezi az orosz Mészáros Lőrincnek. Vagyona milliárdokban mérhető. Mindenütt ott van, a bankszektortól az energiaiparig, a szállítmányozástól az építőiparig, a tankönyvkiadásig, a térképkészítésig. A Gazprom gázbirodalom egyik nagy beszállítója. Nevét akkor kapta fel ismét a világsajtó, amikor helyére emelték a Kercsi-szoros fölött épülő híd egyik legfontosabb elemét. Mert azt is Rotenberg cége építi.
Kérdéses, mennyire térül meg a Szahalinnál épülő híd beruházása. Van, aki ezt a hatalmas összeget inkább az orosz régiók közötti jobb összeköttetés megteremtésére fordítaná. A Vedomosztyi című lap pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a híd építési költsége lényegesen meghaladja az egészségügy éves költségvetését (394 milliárd) és vetekszik az oktatási költségvetéssel (618 milliárd).
Az egyszerű kommentelők pedig azt kérdezik, ha a két ország közötti légiforgalom biztosítja az emberek utazásait, a teherhajók pedig a szállítást, akkor miről is van szó, tulajdonképpen? Lehet, hogy az igazi cél csak Szahalin szigetének összekapcsolása az anyaországgal?
Az ötlet a szovjet korszaktól kezdve foglalkoztatja az oroszokat, csakhogy az építkezés ára mindig akadálya volt a megvalósításnak. Most nemcsak a befektetés nagyságát kell mérlegelniük a japánoknak, hanem az Oroszországgal való összeköttetés politikai hasznát vagy éppen kockázatát.
