Könnyek szöktek Dan Godshaw szemébe, miután megnézte a BBC közelmúltban sugárzott, óriási visszhangot kiváltó dokumentumfilmjének első jeleneteit. A Bristoli Egyetem Szociológiai, Politikai és Nemzetközi Tanulmányok Intézetének doktorandusza a blogján számolt be a rangos Panorama sorozat keretében készült, „Undercover: Britain’s Immigration Secrets" (Beépítve: Nagy-Britannia bevándorlási titkai) című tényfeltáró műsorban látottakról.
A film a Brook House nevű táborban elkövetett érzelmi és testi bántalmazásokat örökíti meg. A központban olyan külföldieket tartanak fogva, akik a gyanú szerint illegálisan tartózkodnak az országban vagy deportálásra várnak. A felvételek tanúsága szerint a testi és lelki bántalmazásért a G4S, magántulajdonban lévő biztonsági vállalat – amely a belügyminisztérium megbízásából működteti a tábort – alkalmazottai a felelősek. Ahogy az adásból kiderült, a kegyetlenkedésekből őrök, középvezetők és ápolók egyaránt kivették a részüket. Kigúnyolták, terrorizálták, fenyegették, kínozták a táborlakókat, és nyilvánvaló lelki szenvedésük ellenére teljesen elmulasztották a gondozásukat.
A dokumentumfilmben sugárzott felvételeket a címben említett „titkos ügynök”, egy informátornak állt volt tábori alkalmazott, Callum Tulley készítette. A G4S korábbi munkatársa titokban filmre vette azt is, amint kollégái rasszista megjegyzésekkel sértegették a fogva tartottakat, és fizikailag bántalmazták őket. Az egyik felvételen péládul jól látszik, ahogy az egyik őr fojtogat egy férfit. A műsor felhívja a figyelmet, hogy a bizonytalan, hosszú idejű elzárás önmagában is katasztrofális károkat okozhat, az abúzusról nem is beszélve. Nem csupán Godshaw, hanem minden jóérzésű néző együttérzését kiváltotta például az a jelenet, amikor az egyik biztonsági ember egy erőszakkal végrehajtott deportálás során a szív- és mentális problémákkal küzdő áldozat szemébe vágta: „ha meghal, hát meghal”.
Az Egyesült Királyság bevándorlási rendszerét uraló, külföldiekkel szembeni ellenséges szemlélet, valamint a számonkérés hiánya általános megdöbbenést keltett. A Brook House 2009 óta áll fenn és őriz több mint ötszáz férfit. A többségük azért került az intézménybe, mert lejárt a vízumuk, vagy büntetésüket már letöltött külföldi bűnelkövetők, de akadnak olyanok, akik politikai menedékstátusért folyamodtak. Az elmúlt nyolc év alatt a belügyminisztérium több mint 100 millió fontot fizetett ki a G4S-nek a tábor működtetésére.
Az adás másnapján közleményben reagált az Orvosi Igazságszolgáltatás, egy külföldi fogvatartottak jogaiért küzdő alapítvány, amelynek önkéntes orvosai felkeresték az összes tábort az országban. Több ezer érintettel beszéltek, és dokumentálták a kínzások során elszenvedett sérüléseiket, súlyos betegségeiket, amelyeket gyakran félrekezeltek. A Panorama által nyilvánosságra hozott szörnyűségek így nem okoztak akkora meglepetést az Orvosi Igazságszolgáltatás számára. A közlemény „tragikusnak” nevezi, hogy bár ismételten tájékoztatták az illetékeseket, a „visszaélések folytatódtak”, éppen ezért valamennyi tábor azonnali bezárását javasolja.
Ezt a szakvéleményt támasztja alá az egyik létesítményben, Harmondsworth-ben történt másfél héttel ezelőtti tragédia is. A 28 éves lengyel férfi haláláról a The Guardian adott hírt elsőként. A központ igazgatója, Paul Morrison megerősítette, hogy a fizikai és mentális problémákkal küzdő áldozat öngyilkosságot követett el. Kritikus állapotban került kórházba, ahol néhány nap elteltével lekapcsolták a berendezésről, amely életben tartotta. A férfi két héttel az incidens előtt megkapta az engedélyt, amellyel feltételesen szabadlábra kerülhetett volna, de a belügyminisztérium nem hajtotta végre a határozatot. Az elmúlt 17 évben 41 személy vesztette életét külföldieknek fenntartott táborokban, vagy röviddel a szabadulás után.
Ezek a tragédiák akaratlanul is az emberek eszébe juttatják Theresa May kormányfő még belügyminiszterként tett kijelentését, miszerint „kifejezetten ellenséges környezetet kell kialakítani az illegális bevándorlók számára”. Ettől vélhetően nem függetlenül történt, hogy 2010 óta megötszöröződött azon EU-állampolgárok száma – tavaly 4754-en voltak – akiket kitoloncoltak az országból, köztük a közbiztonság veszélyeztetésére hivatkozva, hajléktalanokat, noha gyakran dolgoztak.
