Fideszes ismerőseimmel ültünk nemrég az egyik, épp akkor Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester kezébe került Balaton-parti kempingben. Kérdeztem, mit szólnak ehhez. Hümmögtek, ők nem politizálnak, meg na és akkor mi van. Aztán hallgattunk. Éreztem, emögött részükről nem valamiféle önvizsgálat vagy lelki tusa áll, hanem éppenséggel a jómodor, hogy ne borítsák rám az asztalt. Hogy kérdéseimmel az ősgonoszt képviselem, agymosott Soros-zombiként a magyarságot támadom ezzel, szavaimmal már-már az asztal alá csempészem a lányrabló szerecsent. De én már elkárhoztam, nem is érdemes győzködni.
Miért, mi a gond Mészáros Lőrinccel? Egy magyar ember, a pénz itt marad. (Muhaha.) Vagy Orbán Viktor falvának polgármesterét külön tiltsuk el a vásárlásoktól? Tejet se vehessen a boltban? Bár az előző tulaj is magyar volt, de talán még megnyugtatóbb, ha a befizetett helypénz csörrenését maga Orbán Viktor is hallja a szomszédjából. Valami ilyesmit gondolhattak.
Civilek, politikusok, szakértők és újságírók egyre kisebb csoportja pénzügyi és emberi erőforrások híján, saját és rokonai egzisztenciáját
kockáztatva, csípős-szúrós ellenszélben, csakis önmagára számítva küzd azért, hogy a lényeg - vagy annak legalább a felszínről tükröződő sziluettjének az árnyéka - megfogalmazást nyerjen. Ami a vagyonban dúskáló, harsogó kormánypropaganda kánonjában egy halk, disszonáns hang: Orbán Viktor itt önöket, magyarokat bizony hülyére veszi és meglopja.
A másik oldalon politikusok, közszolgák és pártcsicskák százezrei serénykednek azon, hogy a mégoly kevés fürkész szem elől is elrejtsék a lopás nyilvánvaló jeleit. Mindez komoly közpénzeket is felemészt.
Itt van például ez a MET-ügy. A jelek szerint Orbán haverjainak csorgattak át jó sok közpénzt. Bonyolultan tették, de az látható, hogy ez megakadályozta a további rezsicsökkentést. Ennek hallatán mit reagál az egyszeri polgár? Túl bonyolult, és különben is Gyurcsány. Majd inkább aláírásával biztatja Orbánékat „a rezsicsökkentés vívmányainak megvédésére”. (Ezt meg ő érti és én nem.)
Így nehéz.
