Erdő Péter bíboros nem vette a lapot. Róla köztudott, hogy a nyilvánosság előtt – eltérően más katolikus méltóságoktól – kerüli a pártpolitikai témákat. Mostani szereplése sem tartozott a kivételek közé. A bíboros arról beszélt, hogy a kereszténységnek milyen „eleven és hatékony jelei” mutatkoznak ma is Európában, a személyek és intézmények névadásától kezdve a köztéri szobrokig. A keresztény örökséggel is gazdálkodni kell. Elherdálni, de megbecsülni is lehet: feleleveníteni és új fényben életünk középpontjába állítani.
Közép-Kelet-Európa népeinek ebben a megújulásban frissen szerzett tapasztalatai vannak, amelyekre érdemes felfigyelni, megosztani földrészünk egészével. „Ezért érezhetjük joggal, hogy térségünknek ma különös hivatása van: a keresztény örökséghez hűen új megoldásokat találni az új kihívások között” – állapította meg végezetül Erdő Péter.
Bár előadása nyomokban sem tartalmazott „sorosozást”, az élénk fantáziával megáldott miniszterelnöknek ennyi is elég volt, hogy csatlakozzon az előtte szólóhoz. Orbán Viktor azzal kezdte: ha előzőleg konspiratív módon a sötét félhomályban összehajoltak volna az általa „szeretve tisztelt” bíborossal, akkor sem tudták volna jobban összehangolni beszédeiket.
Orbán elvileg arra vállalkozott, hogy folytatja a bíboros gondolatmenetét, valójában – többször is hivatkozva Erdő Péterre – olyan látszatot igyekezett kelteni, mintha mindketten ugyanazt mondanák. Hab a tortán, hogy a kormányfő később nem pusztán barátként, hanem bajtársként és politikai szövetségesként köszöntötte a jelenlévőket.
A bíboros nem használta ki a rendelkezésére álló 20 perces időkeretet, a kormányfő viszont jelentősen túllépte azt, több mint másfélszer annyi ideig beszélt. Európában – fejtegette Orbán – olyan mélyek a kereszténység gyökerei, hogy fejszével és fűrésszel sem sikerült kiirtani azokat. A kereszténység elleni erők ezért az „altalaj kicserélésével” próbálkoznak. A köznyelv szerinte ezt a programot nevezi „Soros-tervnek”. (Orbán ebben tévedett: a kifejezést nem a köznyelv használja, hanem a fideszes propaganda.)
A miniszterelnök emlékeztetett rá, hogy a Fidesz számára vesztes 2002-es választás idején – amikor visszatért a „vallás- nemzet- és családellenes politikai vezetés” – a keresztény értelmiségi világból sarjadtak ki a polgári körök. A haza nem lehet ellenzékben – idézte akkori kijelentését Orbán Viktor.
A kormány magyar Magyarországot és európai Európát akar, azaz keresztény Magyarországot egy keresztény Európában. Továbbá: az ország határ nélkül olyan, mint a tojás héj nélkül. A segítséget kell odavinni, nem a bajt idehozni. Sohasem árultunk zsákbamacskát, egyenesen, nyíltan és őszintén fogalmazunk – állította a kormányfő, elfeledkezve arról, hogy elhíresült pávatáncos példázatával éppen ő magyarázta el, milyen taktikával szokta megtéveszteni és átverni tárgyalópartnereit.
Orbán bevándorló-, valamint nem bevándorlóországokra osztotta Európát. Utóbbiak ragaszkodnak a szuverenitásukhoz és a keresztény társadalmi tanításokhoz, előbbiekben a liberalizmus uralkodik. A kevert népességű „bevándorlóországok” jelentik a legnagyobb veszélyt az európai értékekre, a vallásszabadságra, a férfiak és nők egyenjogúságára, az antiszemitizmus elleni fellépésre.
A déli határon lévő kerítés építésekor nyugati országok „pökhendi arroganciával” ítélkeztek, központilag vezényelt kampány folyt Magyarország ellen – vélekedett Orbán, aki a líbiai és szíriai beavatkozás miatt is bírálta a Nyugatot.
Némelyik politikus olyan, mint a rossz lovas: leköti az erejét, hogy nyeregben maradjon, azzal már nem tud foglalkozni, merre menjen – váltott ki tapsot és derültséget a kormányfő. Még egy ilyen alkalom volt, mikor is a kormányfő a szocializmus idejéből való „bölcsességet” idézte: „Ne vigyorogj Iván, nem tart ez örökké, százötven év alatt sem lettünk törökké”.
Orbán megnyugtatta az egybegyűlteket, hogy nekik nem százötven évig, hanem csak a következő választásig kell kitartaniuk: „A belső kerítéslebontókat távol kell tartani a kormányzattól, és minden korábbinál erősebb, minden korábbinál nagyobb felhatalmazást érdemes adni azoknak, akik készek arra, hogy megvédjék a keresztény Magyarország jövőjét. Tisztelt keresztény értelmiségiek, jelentem, a kormány erre készen áll”.
A keresztény értelmiségiek nem bántódtak meg, amiért a miniszterelnök nem titkoltan kampánycsapatként kezeli szervezetüket. Ellenkezőleg, dübörgő tapssal honorálták a szónoklatot. Orbán lesétált a pulpitusról, már javában a helyén ült, de a vastaps nem akart véget érni, kis híján egy percen át tartott. A közönség érezhetően örömmel vette volna, ha Orbán Viktor visszamegy a színpadra, és megismétli a produkció sikerültebb részeit. Nem most kell újrázni – rekesztette be az ovációt a moderátor a kávészünet elrendelésével.
A pihenő után Fabiny Tamás evangélikus püspök is mikrofonhoz lépett. Európa szerinte kényelmessé, enerválttá vált. Egyebek mellett negatív példaként hozta fel, hogy a minap egy portugál fociklub játékosai európai játékos nélkül léptek pályára az Európai Ligában. Közben a gazdag országok gazdag egyházai mintha szégyellnék a keresztet.
Bár az evangélikus püspök is érzi annak veszélyét, hogy a kereszténység visszaszorul Európában, ugyanakkor fontosnak tartja az önvizsgálatot. Nem szabad mindent a külső körülményekre fogni, ne mindig csak másokra mutogassunk – mondta. Úgy veszi észre, olyanok is krokodilkönnyeket hullajtanak a keresztény Európáért, akik templomba talán be se teszik a lábukat. Bűnbakká nevezik ki a romákat vagy a menekülteket, de létezik egyfajta „domesztikált újpogányság” is, amely a jézusi tanításokból kihagyja a szeretetet, a kereszténységet a politika kiszolgálójává teszi. Fabiny Tamás hangsúlyozta, hogy a hit védelmének együtt kell járnia az irgalmassággal.
