A legnagyobb arányban a MET Magyarország szállít biztonsági gázkészletet a Magyar Szénhirdogén-készletező Szövetségnek (MSZKSZ) - tudtuk meg a szervezettől. A MET offshore-kapcsolatokon keresztül Orbán Viktor kötélbarátja, Garancsi István, valamint a kormányfőhöz szintén közel álló Mol résztulajdona; az energiakereskedő az állami MVM-mel folytatott korábbi zavaros gázületeiből jelentős hasznot húzhatott.
A készletfeltöltésért felelős szervezet tájékoztatása szerint Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter ez év márciusában adott utasítást az addig 915 millió köbméter biztonsági készlet feltöltésére a 2010-ben beindított rendszer kezdeti, 1,2 milliárd köbméteres szintjéig. (Ez a mennyiség a tárolót csúcsra járatva legfeljebb két hónapig járulna hozzá Magyarország gázigény-kielégítéséhez, de az elmúlt hét év során nem volt rá szükség.) A rendelet alapján a hiányzó közel 300 millió köbmétert október 31-ig kell beszerezniük. Honlapjuk tanúsága szerint augusztus végéig már megvolt ebből közel 100 millió. A szövetség tagvállalatai körében pályázatot hirdetett: a két legjobb ajánlattevőnek a MET Magyarország és a MVM tulajdonában lévő Magyar Földgázkereskedő (MFGK) bizonyult. Az MSZKSZ-nél kérdésünkre közölték: az igényelt mennyiség kétharmadát a MET szállítja, a maradékot pedig az állami MFGK. A bírálati szempontokat, illetve a veszteseket nem jelölték meg. Megkeresésünkre a MET lapunkat az MSZKSZ-hez irányította, az MVM pedig nem válaszolt.
A biztonsági készletek felhalmozását még 2005-ben határozta el a Gyurcsány-kabinet, mondván, túl kevés a tároló. Pedig szakértők szerint ezek lakosságarányos mérete éppenséggel kiemelkedő. Ráadásul ez volt a világ egyik első vész-gáztárolója: a kőolajjal ellentétben gázra ilyet nem szokás kialakítani. Gyurcsányéknak kapóra jött a 2006-os első orosz gázstop is. Így 2010-re 150 milliárd forintból a Mol egy lemerített gázmezőjén 1,2 milliárd köbméternyi vész-gázkészletet halmoztak fel. A kivitelezés és a fenntartás háttere meglehetősen elbonyolított, de a Mol és köre rendre felbukkan haszonélvezőként.
A gázért az MSZKSZ felel, amelynek tagjai papíron kötelező jelleggel a hazai energiacégek, legfontosabb döntéseit mégis a kormány hozza. A költségeket hitelből állják, de mivel a szerveződés nem állami, gazdálkodásuk több pontja homályos. A beruházás és üzemeltetés az MSZKSZ által alapított, majd Mol-irányítás alá került MMBF Zrt. hatásköre: a cég többsége négy éve ismeretlen áron a Moltól az állami Magyar Fejlesztési Bankhoz került. A stratégiai tárolás költségeit a gázszámla néhány forintos, kötelező tételén keresztül a lakosságon kívüli fogyasztók állják. Ez a külső szemlélő számára maga a "tuti buli". Ráadásul az MMBF tárolója valójában 1,9 milliárd köbméter és a fennmaradó részből hagyományos, "kereskedelelmi" tárolóként húznak hasznot, mi több, közben olajat is termelnek, így nagy a kísértés a jószolgálati és a nyereségérdekelt költségek összekeverésére. Kevéssé ismert, hogy a stratégiai tároló miatt a Mol-tulajdonú FGSZ közel százmilliárdért kibővítette keleti gázvezetékrendszerünket is. A szintén gázszámlából fedezett csőrendszer létének értelme azóta se látszik.
2010-ben az azóta tönkrement, személyi szálak nyomán Csányi Sándor OTP-vezérhez és Mol-alelnökhöz közel sorolt Emfeszt bízták meg az 1,2 milliárd köbméternyi gáz beszállításával. Pedig a céget már akkor súlyos botrányok övezték: az ügyvezető az ukrán tulajdonos tudta nélkül, hatósági hátszéllel eladta a társaságot egy ismeretlen offshore-cégnek. Ennek nyomán a cég vitákba keveredett az őket addig gázzal ellátó orosz Gazprommal. Így a biztonsági készletek kezdeti feltöltése "felsőbb kérés nyomán" állítólag inkább a német E.ON-nak volt köszönhető.
Gyurcsányék "pénzgépe" a 2010-ben hivatalba lépő Orbán-kormány figyelmét se kerülte el. Így 2011-ben és utána évente az olcsóbb távhőellátás nemes céljaira hivatkozva néhány százmillió köbméteres adagokban az „olcsó” stratégiai készletek eladására utasították az MSZKSZ-t. Ez szolgált hivatkozási alapul az eladott mennyiségek hivatalos átvevőjeként megjelölt MVM, illetve a MET közötti szövevényes, máig csak mozaikosan ismert ügyletsorozathoz. Ebből a – Molon keresztül Csányi Sándorhoz is közel sorolható – MET húzhatta a nagyobb hasznot. Az, hogy ebből miként részesült az egyszeri távhőfogyasztó, lekövethetetlen.
Az se világos, mit jelent az olcsó készlet, illetve a ki-betöltéseket az állami feladatot ellátó MSZKSZ nyereségesen zárta-e. Az MSZKSZ már a kérdésfelvetést is élesen elutasította. A gázvételi és -eladási árak közlésétől üzleti titokra hivatkozva partnereikkel együtt elzárkóztak. Érvelésük szerint vételi és eladási áraik „az MSZKSZ gazdálkodásának és biztonságikészlet-tartásának egyedi szabályai miatt nem vethetőek össze”, „a biztonsági készlet nem kereskedelmi célú, adásvételénél nem a profitszerzés a cél, hanem az ország gázellátásának biztonságát kell szolgálnia” - írták. Leszögezték azt is, hogy ők nonprofit szervezet, készletgazdálkodásuk nem lehet nyereséges, nincs rajta nyereség, ezért ezt ne kérjük rajtuk számon.
Mindezeket nem vitatva a közpénzelszivárgás-gyanúk szempontjából mégis érdemes lenne ismerni az MSZKSZ gázeladási és -vételi árait. A szálak kibogozására az elmúlt évek során leginkább Tóth Bertalan MSZP-frakcióvezető tett kísérletet. Sejtése szerint ugyanis az Orbán-közeli cégbe szivárgó közmilliárdok miatt a lakosság jelentős rezsicsökkentéstől esett el. Így az állami MVM-ből kiperelt annyi információt, amennyit csak lehetett. Ebből egyelőre annyi szűrhető le, hogy a kormányrendeletek alapján az MSZKSZ az MVM-cégek számára 2011-ben és 2013-ban 200 millió, 2012-ben pedig 100 millió köbmétert adott el, körülbelül 65 forintos egységáron, ami egyszersmind megfelelt volna a beszerzési árnak is.
A második körben már a MET is megjelent az MVM vevői között. A harmadik, 200 milliós adag – a papírok szerint – már csak a MET-hez került. A kitárolási utasítások nemes, rezsicsökkentő céljaihoz képest szembeszökő: ez utóbbi szerződésben a képviselő semminemű utalást nem lelt arra, hogy a MET-nek a gázt az olcsó lakossági távhő céljára kellene biztosítania. Az azóta megszüntetett Népszabadságnak furamód a MET is rögzítette: nem vett részt a kedvezményes lakossági gáz elosztásában. Nyereség-veszteség tárgyában amúgy a gázárak elmúlt években tapasztalt lezuhanása okán az MSZKSZ-nek elvben komoly haszonra kellett szert tennie. (Még ha ez nyilván nem a nem létező nyereségüket szolgálja, hanem hitelfizetési feltételeiken – nagyon áttételesen a gázfogyasztók terhein - könnyíthet.) Egy korábban kiperelt irat tanúsága szerint az első gázvisszatöltést - az eredeti rendeleteknek megfelelően - az állami MVM végezte.
A felek azt se közölték lapunkkal, hogy a most visszatöltött gáz az ország keleti vagy nyugati vezetékén érkezett-e. Ez a szerződésrendszer egy rendkívül vitatott pontjára világít rá. Eszerint a gázfelszabadító miniszteri rendeletek azért biztosítottak versenymentes hozzáférést az MVM-nek az olcsó nyugati gázcsőhöz, hogy úgymond jó áron visszatölthesse a kitárolt készleteket. Ám erre sose került sor. Ehelyett az MVM különböző mondvacsinált okokból átengedte a cső használati jogait például a MET-nek, amely azt szintén nem a stratégiai készletek visszatöltésére használta, hanem hasznot csinált belőle. A bizniszelésnek végül az EU vetett véget, amely a rezsicsökkentés törvénysértő pontjai miatt két éve indított eljárásában megtiltotta, hogy fontos nemzetközi gázcsöveket az Orbán-kabinet csak úgy lefoglaljon a barátainak. A kormány ebben furamód engedett. Így ma már ismét versenyezni kell a vezetékjogért. Sőt, az orosz Gazprom piaci előretörése miatt a magyar állam letiltotta a csőhasználati jog 15 éves meghirdetését.
A lehetőség megszűntével tehát az Orbán-kabinet immár mégis szükségesnek tartja a teljes, 1,2 milliárd köbméternyi biztonsági gázkészletet. Erre ugyanakkor kevés valós okot találni. A gázigények jelentős – elsősorban a fogyasztási szokások végleges átalakulására visszavezethető - lezuhanása miatt az amúgy is kiemelkedő arányú kereskedelmi tárolóinkban alig lötyög valami. A vezetékek folyamatos, olykor feleslegesnek tűnő fejlesztése szintén gazdagítja a vészhelyzeti lehetőségek tárházát. Noha Oroszország és Ukrajna viszonya továbbra is feszült, Moszkva dollártízmilliárdokat áldoz nyugati gázvevői bizalmának megtartására. Cáfolatként leginkább az az érv hangzik el, hogy a biztonságérzetért cserébe mit számít az a köbméterenként néhány forint.
Elődjéhez és a közműlobbihoz hasonlóan immár az Orbán-kabinet is felfigyelt a fogyasztók nem létező veszélyekkel való riogatásában rejlő határtalan profitlehetőségekre. Bár ebből most már papíron főként az állam húz hasznot, azért a Mol-kör továbbra se hagyható ki. A fogyasztók meg fizetnek.