A bolgár, a román a görög és a magyar külügyminiszter közösen lép fel az ukrán oktatási törvény módosítása ellen, amely a kisebbségek, így a Kárpátalján élő magyarok jogait is sérti. Szijjártó Péter, a magyar diplomácia vezetője tegnap közölte: közös levelet küldtek csütörtökön az ukrán külügyminiszternek, az Európa Tanács főtitkárának és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főbiztosának. Érdekes egybeesés, hogy Kijev is tegnap jelentette be: elküldték az Európa Tanácsnak (ET) szakértői véleményezésre oktatási törvényt, hogy kiderüljön sért-e nemzeti kisebbségi jogokat a jogszabály.
Mindeközben az ukrán sajtó is kiemelten foglalkozik az újonnan elfogadott oktatási törvénnyel. Még pontosabban azzal, miként reagáltak rá a szomszédos, az országban élő kisebbségek által érintett országok. A legnagyobb hangsúlyt a tudósításokban természetesen a legerélyesebben tiltakozó Budapest véleménye kapta. „A magyar külügyminisztérium meghirdette Ukrajna bojkottját", „Magyarország panaszt tett az oktatási törvény miatt", „Magyarország külügyminisztériuma zsarolja Ukrajnát" – ilyen és ehhez hasonló címekkel olvashatóak a tudósítások.
Legtöbbször Szijjártó Péter kijelentését – „Ukrajna hátba szúrta Magyarországot" – idézik. Nem hallgatja el az ukrán sajtó, hogy Bukarest, Varsó és Chisineu ugyancsak nemtetszését fejezte ki a jogszabállyal kapcsolatban, de előkelő helyen közlik azt is, hogy az Egyesült Államok ukrajnai nagykövetsége örömmel üdvözölte a törvény elfogadását, s a reformfolyamat továbbvitelét látja benne. Szembetűnő, hogy viszonylag kevés elemzés lát napvilágot, s az illetékesek – a külügy- és oktatási minisztérium képviselői például – ritkán szólalnak meg, s ha megteszik, akkor is a jogszabály tökéletességét emelik ki.
Amikor a jogosságát kell indokolni, többnyire a kárpátaljai magyarságot hozzák fel negatív példaként. Nevezetesen azt, hogy a magyar fiatalok nagyon gyengén vagy egyáltalán nem beszélik az államnyelvet, s ez a jogszabály, állítják, nekik segít majd integrálódni az ukrajnai társadalomba.
Persze, kis számban ugyan, de olvashatóak olyan vélemények is ukrán részről, amelyek elítélik a jogszabály kisebbségekre vonatkozó híres-hírhedt 7. paragrafusát. Az egyik legszembetűnőbb a kárpátaljai állami megyei közigazgatás elnökéé, aki arra mutat rá nyilatkozatában, hogy az elfogadott jogszabály nem csupán számos nemzetközi egyezménnyel megy szembe, hanem magával az alkotmánnyal is. Hennagyij Moszkal arra kéri az államfőt, hogy az ne írja alá a törvényt.
Alapos elemzésben szólalt meg Viktor Medvedcsuk, a még mindig nagy befolyással rendelkező, korábban számos fontos állami posztot betöltő politikus több dologra is rámutat. Szerinte jogszabályban lefektetett módszer nem tesz jót a nemzetiségi közösségekhez tartozó gyermekek tudásának, szembemegy egy sor idevágó hazai és nemzetközi jogszabállyal, elmérgesíti a viszonyt a szomszédos országokkal, s tovább növeli az országon belüli társadalmi feszültséget.
Az ukrajnai magyar sajtó is folyamatosan címlapon tartja a témát. A Kárpáti Igaz Szó legfrissebb számában nyilatkozva például Tóth Mihály, alkotmányjogász kifejti, kevés az esély arra, hogy a törvényt az államfő visszaküldje továbbdolgozásra. Tóth ehhez kevésnek tartja mind a külső, mind a belső nyomást.
