Szeretett úri véreim: a serleg tele. Nincs már itt nekünk semmi keresnivalónk: gyerünk vissza Ázsiába! - Ady Endre ironikus sorai 1902-ben jelentek meg, több mint 115 éve. Úgy látszik, itthon ismétli magát a történelem, hiszen újra és újra felmerül a dilemma: Kelethez vagy Nyugathoz tartozzunk-e. Az uniós csatlakozás után azt hittük, végre garanciát kaptunk arra, hogy az áhított Nyugat részei leszünk, most azonban épp a a kormánypárt vezető politikusai kacérkodnak a gondolattal, hogy térjünk vissza a nagy medve „gondviselésébe”.
Angela Merkel kezdi megelégelni, ami a magyar ugaron zajlik. Úgy véli, ha egy ország komolyan gondolja azt: az EU része kíván lenni, akkor nemcsak tennie kell ezért - például azzal, hogy szolidáris embertársaival -, hanem európaiként is kell viselkednie. A kancellár részéről teljesen példa nélküli, hogy már egy tagország EU-ból való kizárását sem tartja elképzelhetetlennek.
Attól persze azért nem kell tartanunk, hogy egyik napról a másikra megtapasztaljuk, milyen is az EU-n kívüli élet. Ugyanakkor Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke tegnapi évértékelőjéből is kiderült: bekeményítenek az Unió vezetői. Nem csak több szolidaritást követelnek meg a tagországoktól. Ennyivel már nem érik be. Alapvető elvárás lesz, hogy egyetlen tagállam se menjen szembe az EU alapelveivel, alapértékeivel. Ha a magyar kormány folytatja a mostani politikáját, akkor nagyon súlyos következményekkel számolhat. Most még nincs mitől tartani, jönnek uniós támogatások, ezáltal nő a GDP, de néhány év múlva ez már nem lesz magától értetődő.
Ha ebben az európai politikában létezik egyetlen személy is, aki képes valamennyire visszafogni a magyar kormányfőt, az Angela Merkel. Már a kancellár is kezdi belátni: nincs tovább értelme a szép szavaknak. Kemény fellépésre van szükség, mert – hogy Ady ugyanazon írását idézzük – „látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk”.
