A tárcától a rezsitételek várható árváltozásáról, illetve a Dorkota Lajos közműhivatali elnök, Lázár János kancelláriaminiszter és Németh Szilárd rezsibiztos által felemlített szociális tarifarendszer esélyeiről érdeklődtünk.A válaszok annyi kapcsolódást mutatnak a kérdésekhez, hogy szintén az energiaárak tárgykörét taglalják, ám csak annak közérdeklődésre kevéssé számot tartó belső működését mutatják be - ráadásul szakmailag önellentmondásosan, illetve néhány, a tévedést közelítő csúsztatással.
Részint idézik azt a kincstári szabályt, hogy az árakat az energiacégek „indokolt költségei” alapján állapítják meg. Ezt az Orbán-kabinet ma már nem csak sejthetően sérti meg, hisz ezt jogerős bírósági ítélet is kimondja. Sőt a Fidesz-KDNP olyan, az Európai Unió szabályait sértő törvényt hozott, hogy senkinek se kötelesek megindokolni a rezsi mértékét.
A tárca leszögezi: ez a rendszer biztosítja, hogy „az energiahordozó-árak esetleges csökkenéseit az árszabályozás figyelembe vegye”, illetve az esetleges többletet vagy hiányt „meghatározott időn belül elszámolják a díjakban”. Ám pár mondattal később már úgy fogalmaznak: a hazai hatósági árszabályozás független a „hektikus tőzsdei folyamatoktól”, így stabil végfogyasztói árakat biztosít a lakosságnak. Ez nyilvánvalóan ellent mond annak, hogy a tőzsde esetleges csökkenését az árszabályozás során figyelembe vennék (legalábbis tényleges rezsicsökkentés formájában). A valósághoz ez utóbbi megállapításuk áll közelebb: míg a rezsit utoljára több mint három éve csökkentették összesen körülbelül 25 százalékkal, addig a nemzetközi árak az elmúlt két és fél év során ennél nagyobb mértékben estek. Ráadásul az Orbán-kabinet pont nemzetközi árcsúcsok idején mérsékelt, vagyis tényleg nem kívánnak alkalmazkodni a határainkon túli világhoz. Ez csak azért probléma, mert ettől még az energiacégek a külföldi, tőzsdei árat fizetik a termékekért. Vagyis a Fidesz-kommunikáció azon magyarázata, miszerint a lakosságot megkímélnék a zavaróan leeső árak okozta sokktól, óhatatlanul extraprofitot halmoz fel az ellátórendszerben. Mivel ennek jó részét az Orbán-kabinet már felvásárolta, így a több mint százmilliárdra tehető pluszhaszon az államnál gyűlik. Ez ugyanakkor csak nagyon áttételesen válik a lakosság hasznára: azt értékelések szerint leginkább a Fidesz-közeli hátországot gazdagítja, vagyis könnyedén elveszítheti közpénzjellegét.
Ezen túlmenően - kérés nélkül is - vázolják, hogy a magyar gázdíj-képletben a nemzetközi olajár egyre kisebb súllyal szerepel. Közlésük szerint ennek helyét a nyugat-európai gáztőzsde veszi át, azt azonban nem jelzik, hogy akkor miért nem csökkent a hazai gázár a nemzetközivel együtt.
Azzal is érvelnek, hogy a lakosság jogosult akár a mostani szolgáltatóján kívül mástól is vásárolni, ha az épp olcsóbb. Ez egy durva csúsztatás: jog ugyanis van, lehetőség viszont nincs, ugyanis - a Magyar Telekom Nyrt. kilépésével – immáron egyáltalán nincs alternatív lakossági energiaszolgáltató. A vállalkozókat nem csak az ár-, hanem a szabályozási kockázat is riasztja e területtől. Ezen kívül adatokat közölnek arról, mennyit takaríthattak meg a családok a rezsicsökkentéssel – vagyis mennyivel kevesebbet fizetnek egy, mondhatni önkényesen megjelölt korábbi árhoz képest -, továbbra is forrásmegjelölés nélkül. Arról persze nem közölnek adatot, hogy a Fidesz a nemzetközi áresésnek ellenállva mennyit vett ki a családok zsebéből. Emellett viszont biztosítanak, hogy a kormány továbbra is megvédi az elért eredményeket - jelentsen ez a fentiek tükrében bármit is.
A szociális alapú energiaárak lehetőségére a szaktárca még csak nem is utal.
