Ha csak percekre is, de Theresa May lélegzetvételnyi szünethez jutott, miután a westminsteri parlament alsóháza kétnapos szenvedélyes vita után a vártnál meggyőzőbb 326-290 arányban megszavazta az 1972-ben, Nagy-Britannia csatlakozásával életbe lépett Európai Közösségi Törvény visszavonását. Ezzel a kormány egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy az európai törvények a kilépés napjára, 2019. március 29-re átkerüljenek a brit jogrendszerbe. A kormány továbbá abban bízik, hogy a parlamenti döntés eredményeképp „zavartalan” lesz a távozás az Európai Unióból. A voks után Steve Baker kilépési államtitkár megjegyezte: nagyra értékeli, hogy a szavazás eredménye „az ország minden táján biztonságot ad a vállalkozásoknak, a szervezeteknek és a magánszemélyeknek is”.
A voks kimenetele leginkább a „főfegyelmezőnek” is nevezett Gavin Williamson konzervatív politikus érdeme, aki meggyőző erejével megakadályozta, hogy a frakció egyetlen tagja is „nemmel” voksoljon. A következetesen Európa-párti Kenneth Clarke, sokszoros tory miniszter, tartózkodott a szavazástól.
Kevésbé lehet elégedett Jeremy Corbyn, az ellenzék vezére. A törvény elutasítására vonatkozó szigorúbb utasítását hét munkáspárti képviselő, köztük Caroline Flint, hagyta figyelmen kívül. A korábban Európáért felelős államtitkár, a Labour egyik hangadója jól érzékeltette saját frakciója, valamint oly sok más képviselő dilemmáját. Nehéz volt például azoknak a munkáspárti honatyáknak a helyzete, akiknek választókörzete a távozás mellett voksolt a Brexit-népszavazás során. Hasonlóan nagy kihívással kellett szembenéznie azon konzervatívoknak, például a londoniaknak, akik választókörzetében a többség az EU-tagság folytatása mellett állt ki. Flint a BBC-nek adott rádióinterjújában elmondta, „respektálja a referendum üzenetét, így azon kell fáradoznia, hogy a kilépés a lehető legsimább legyen”.
Theresa May olvasatában a parlament “a brit emberek akaratát kifejezésre juttatva történelmi döntést, egyben a kilépéshez vezető úton bizonyosságot és világosságot hozott”. A Munkáspártnak és a Liberális Demokratáknak – továbbá nagyon sok konzervatívnak – ugyanakkor az a véleménye, hogy a „visszavonási törvény” a parlament rovására óriási jogokkal ruházza fel a végrehajtó intézményeket.
Sir Keir Starmer, a Munkáspárt árnyék Brexit-minisztere „végzetesen elhibázottnak” minősítette a „parlamenti demokrácia megcsúfolásával” felérő törvényt, mely „nem biztosítja majd a dolgozók jogait és figyelmen kívül hagyja a környezetvédelem szempontjait is”. A toryk volt koalíciós partnerei, a lib-demek a történteket úgy fogták fel, mint „sötét napot a parlamentek anyjának életében”.
A „visszavonási törvényre” még komoly megpróbáltatások várnak a rövidesen kezdődő bizottsági szakaszban. Alig néhány órával a szavazás után a képviselők 139 módosító javaslatot és 29 záradékot nyújtottak be, összesen 59 oldal terjedelemben. Theresa May lényegében elvesztette az északír Demokratikus Unionistáknak köszönhető 13 fős parlamenti többségét, miután a beterjesztők között befolyásos tory politikusok is voltak. A követelések egyike, hogy a parlament a korábban megígért „deal vagy nem deal” jellegű voksolásnál érdemibb szavazást tarthasson a végső kilépési törvényről. A képviselők biztosítékokat követelnek, hogy megmaradjon a fékek és ellensúlyok rendszere: vagyis miniszterek ne kormányozhassanak rendeletek útján.
A Munkáspárt el akarja érni a kormánynál, hogy konzultáljon a parlamenttel és szerezze meg annak jóváhagyását az átmeneti állapot időtartamáról és feltételeiről szóló tárgyalásokon képviselt pozíciójához. Hilary Benn, a Brexitért felelős állandó bizottság munkáspárti elnöke a Sky News hírcsatornának nyilatkozva biztosította az aggodalmaskodókat, hogy az összesen 64 órányi éles vita nem múlt el nyomtalanul. „A kormánynak nem lehet kétsége afelől, hogy meg kell változtatni a ’visszavonási törvényt’. A bizottsági szakasz befejezése után egészen másként fog kinézni, mint most”.
