Ez a szerződés húsz évig marad érvényben, és hatálya mindenkor további öt évre meghosszabbodik, ha azt az egyik magas szerződő fél bármely lejáratot tizenkét hónappal megelőzően közölt értesítéssel fel nem mondja.
Kilencedik paragrafusa ez a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésnek. Tömör fogalmazás szokásos az ilyen dokumentumokban. Újabb évtizedeket jelez mégis: szűkszavúsága méltósággal teli és nemzedékek számára ad távlatot Hiszen az aláírás évében született magyar kisfiú vagy kislány még az egyezmény időhatályán belül ösztöndíjas lehet a Lomonoszov-egyetemen és a szovjet turista, aki ezekben a hetekben fényképezőgépét kattogtatja a Halászbástyán vagy Tihany fokán, 1987-ben akár már unokájának mutathatja meg emlékeit.
Szándékosan idézünk fel ilyen családias, egyszerű képeket — hiszen nem hivatásunk a technikai fejlődés utópisztikus távlatát felvázolni, közös űrutazásokról (amilyenekre például Jegorov űrhajós tett célzást tv-interjújában), az atomenergia felhasználásának, új iparágak fejlesztésének lehetőségéről jósolgatni. Húsz esztendő azonban a mi társadalmi viszonyaink és az emberiség mai fejlődési üteme mellett régi évszázadokkal érhet fel. Ilyen időszak nyitóakkordja a budapesti szerződés.
