Az Európai Bizottságnak, amelyet soha nem nevezne a nevén a magyar kormányzati kommunikáció, egyszerűen csak Brüsszelként emlegetik, volt egy nem is rövid időszaka, amikor negligálták a politikusi megnyilatkozásokat, akármelyik oldalról érkeztek is. Bizottsági elnökként José Manuel Barroso és elődei kizárólag a közösségi jog felett őrködtek, és nem minősítették az Európai Uniót érintő bírálatokat. Orbán Viktorék ki is használták a "szabad a pályát", szakmányban gyakorolták a következmények nélküli kettős beszédet: amit a magyar kormányfő az Európai Tanácsban megszavazott, azt már a döntést követően rendezett brüsszeli sajtótájékoztatóján rendszerint élesen megbírálta. Esetleg erős csúsztatásokat alkalmazva előadta, hogy egy-egy határozat oly módon született, amivel ő bizony nem tud egyetérteni.
Jean-Claude Juncker 2014 novembere óta tartó európai bizottsági elnöksége azonban fordulatot hozott a folyamatosan gyakorolt, felelőtlen Brüsszel-ellenesség megítélésében. Az uniós biztosok és szóvivőik nap mint nap - szakmai érvekkel alátámasztva - bírálják a magyar kormányzati, politikusi megnyilatkozásokat. Úgy is mondhatnánk: betelt a pohár. (Csekély vigasz, hogy az Orbán-követőként nyilvántartott lengyel kormány ugyancsak megkapja a magát. Van azonban a két ország kormányának véleménynyilvánításában egy nem elhanyagolható különbség: a lengyelek beszéde otthon és Brüsszelben azonos.)
A magyar kormányfőnek azzal a múlt heti, félrevezető kijelentésével azonban nincs mit kezdeni, hogy "nem szabad a mostani gazdasági sikereket külső tényezőknek tulajdonítani, az, ahogy ma a magyar gazdaság működik, nem külső segítségnek tudható be, hanem a magyar gazdaság szereplőinek. Ez a mi magyar sikerünk, a saját erőfeszítéseinknek köszönhető." Mentegette is főnökét - bár ügyetlenül - Varga Mihály gazdasági miniszter a Közgazdász Vándorgyűlésen, imigyen: "Jó gazdaságpolitika nélkül mit sem érne a támogatás, hiszen több tagállam nem tudott megküzdeni a válság okozta kihívásokkal a jelentős uniós források ellenére." A védekezés csak két ponton sántít. Egyrészt, hol van a jó gazdaságpolitika? Másrészt azt a tényt se feledjük, hogy minden tagállam jobban hasznosította az uniós támogatásokat, mint mi.
De csüggedésre semmi okunk. Jön Kósa Lajos személyében a felmentő sereg. A Modern Városok Program beruházásainak jövendő tárca (és diploma) nélküli miniszterére bízott 3400 milliárd forint nagyságrendjének érzékeltetésére: ez az összeg éppen akkora, mint a paksi atomerőművi bővítés hazai forrásigénye. Azonban van itt egy óriási különbség: a Kósa-pénzek forrása az a Brüsszel, amelyet plakátjaikkal - bármennyire szerették volna is - nem sikerült Orbánéknak megállítaniuk.
A nyáron a Bálványosi Szabadegyetemen Kósa Lajost megkérdezték, hogy mi szeretne lenni, ha már nem lesz a Fidesz frakcióvezetője. A politikus kifejtette: tengeri halászati miniszter, mert így egzotikus tájakra is utazhatna. Orbán Viktor nem jó döntést hozott. Engednie kellett volna Kósa Lajos vágyainak.
