Egészen új érvet dobott be Orbán Viktor ”régi barátjának", az Európai Bizottság elnökének írt levelében. A mondat rendkívül fontos, ezért megérdemli, hogy pontosan idézzük: "Ezek a jelentős uniós tagállamok, a gyarmattartó múltból eredő kötelezettségeik miatt, mára bevándorló országokká váltak. Magyarország azonban nem bevándorló ország és nem is kíván azzá válni." Ehhez elöljáróban azonban annyit, hogy a XX. század 70-es éveinek végén a dekolonizációs folyamat gyakorlatilag lezárult, nem maradtak „igazi” gyarmatok.
De ne ragadjunk le itt, inkább emeljük ide Szent Istvánnak az utóbbi időben szinte unásig ismételt, Imre herceghez írt leveléből az idegenekre, igaz, nem a gyarmatokra utaló passzusát. Íme: „A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennél fogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod.”
Persze nem különösebben érdemes a magyar miniszterelnököt szembesíteni Szent István történelmi tanításával, őt ez úgysem érdekli, mint ahogy az se érdekelné, ha ezt történetesen ő maga mondta volna néhány évvel ezelőtt. Merthogy nála és vele együtt az egész Fidesz-garnitúránál alapszabály: ne törődj a tegnapi mondataiddal. És ma éppen az az érvényes, hogy egykori gyarmattartó birodalmakról beszéljen, olyan országokról, amelyek emiatt bevándorló országokká váltak. De vajon mi köze van a ma menekültválságának ahhoz, hogy igen, egykoron Franciaország vagy Portugália, Spanyolország, Nagy-Britannia, de még Németország is gyarmattartó volt? Azt a népirtást, amely történetesen Szíriában zajlott-zajlik, netán ezek a hajdani gyarmatosítók okozták? Vagy csupán azért, mert ők már megszokták az idegeneket, alanyi jogon járnak nekik a menekültek?
Értem én, hogyne érteném, hogy miért harcol a magyar miniszterelnök. Ez a válság számára csak belpolitikai haszonnal jár; a magyarok többsége már nagyon messze eltávolodott Szent István gondolataitól, ha egyáltalán járt valaha a közelükben. A mi kormányfőnk az ő félelmükre, „idegenkedésükre” apellál, sajnos elég nagy haszonkulccsal dolgozva.
De mindig több kell, ezért most előkerültek a gyarmatok is. Előbb-utóbb azt is hallhatjuk, hogy Amerikában meg verik a négereket…
