A nyolcosztályos iskola a háború utáni, demokratikus Magyarország egyik vívmánya - legalábbis így tudják a legtöbben. Pedig tény, hogy az elemi-polgári-gimnázium társadalmilag erősen determinált szentháromságát felváltó egységes alapképzést még Hóman Bálint minisztersége alatt iktatták törvénybe, 1940-ben. Más kérdés, hogy a megvalósítást lehetővé tévő tanterv csak hat évvel később, egy egészen más berendezkedésű államban született meg, és ott vált az oktatási rendszer többé-kevésbé szilárd alapjává.
Ami csak arról jutott eszembe, hogy ha a baloldali ellenzék egyszer újra lehetőséget kap majd a magyar oktatás irányítására, akkor a mérhetetlenül sok kijavítani való mellett egy hatalmas lehetőség is az ölébe fog pottyanni. Jelesül, hogy a Fidesz meglépte azt, amit az önkormányzatiságban a rendszerváltáskor mindenek fölött hívő szabad demokratákkal együtt kormányzó MSZP sosem mert: az iskolarendszer államosítását. Meglépte, aztán ezt is rosszra használta - ideológiai agymosásra, kisszerű hatalmaskodásra, káderek ejtőernyőztetésére, a rossz struktúrák bebetonozására.
Pedig az államosítás Tormay Cécile erőltetése mellett arra is jó lehet, hogy a kormányzat pozitív értékeket közvetítsen általa. Igaz, ehhez célszerű bírni ezekkel az értékekkel: például vallani, hogy mindenkinek egyformán érvényesülési lehetőséget biztosító, esélyt adó képzést kell nyújtani a közös pénzből. Szeretetteljes szegregáció helyett tehát ugyanabban a jó iskolában kell nevelni szegényt és gazdagot, kihasználva, hogy tulajdonosként az állam rácsaphat a kezére annak, aki trükközik. Megakadályozhatja, hogy egyházi kezelésbe osonjanak az úgymond elitiskolák, elintézheti, hogy minden társadalmi rétegből merítve rajzolják meg a beiskolázási körzeteket, és persze megszervezheti az iskolabusz-hálózatot is, ha nem látja elég hatékonynak a kisiskolákat.
A Klik-rendszer egy nagy lehetőség, és szégyen, hogy továbbra is a krétaelosztással meg az igazgatók vegzálásával foglalkozik. Ideje volna végre jó célra használni.
