Nagykoalíciós csúcs vita helyett, „inkább duett, mint összecsapás – így értékelték német szakértők, illetve a helyi sajtó a vasárnapi, egyetlen televíziós vitát, amelyet a szeptember 24-én esedékes parlamenti választást megelőzően rendeztek. Schulz próbálta ugyan provokálni a kancellárt, az egyedüli lehetséges stratégiát választva, Angela Merkel azonban nem olyan politikus, aki hagyná magát kizökkenteni az egyensúlyból: az esetleges vádakra, szemrehányásokra higgadt, nagyrészt meggyőző választ adott.
A vita során arról mindenképpen meggyőződhetett az európai közvélemény, hogy a német választás két kulcsfigurája ízig-vérig demokrata, akiknél fel sem merülhet, hogy hűtlenek legyenek az Európai Unió alapértékeihez. Orbán Viktor neve is szóba került a majdnem százperces verbális összecsapás során, s nem éppen pozitív összefüggésben. Teljesen egyetértettek ugyanis abban, hogy a magyar kormányfő felrúgja az európai szolidaritást, s 2015-ben, a menekültválság csúcspontján egész Európa hitelét veszélyeztette, amikor hagyta, hogy áldatlan állapotok alakuljanak ki a Keleti pályaudvarnál. Merkel megjegyezte: nem volt más lehetősége, cselekednie kellett, meg kellett nyitnia a kapukat a menedékkérők előtt.
Így is lehet. Ha egy politikai vezetés nem arra törekszik, hogy folyamatosan ellenségképeket kreáljon, nem állandóan harcolni akar valakivel csak azért, hogy a szavazatokat maximalizálja, akkor az adott társadalom is toleránsabbá, megértőbbé válik. Természetesen Németországban igen sokan nem lelkendeztek amiatt, hogy rövid idő alatt másfél millióan lépték át az ország határait. De a német kancellár példája mutatja: ha egy politikus nemcsak veri a mellét, mekkora keresztény, miközben folyamatosan fittyet hány az evangélium tanítására, hanem szolidáris embertársaival úgy, ahogy ezt Ferenc pápa követeli, nos ez is jócskán hozhat szavazatokat egy normális országban.
A német sajtó fanyalog ugyan amiatt, hogy nem volt igazi különbség a programjaik között, és valójában nincs is igazi választási kampány Németországban, mi csak irigykedve pillanthatunk Berlinre. Németország a sok millió bevándorló integrálása ellenére egy kiegyensúlyozott, higgadt ország, és ez a rendkívül érett gondolkodás a társadalom minden szférájára kihat. Említhetnénk a német labdarúgó válogatott tagjait, akik a szövetséget, a DFB-t megelőzve kemény szavakkal ítélték el nácizó szurkolóikat. Ez a felnőtt világszemlélet kevésbé mondható el a magyar nemzeti tizenegy tagjairól, akik ütötték-vágták az ellenfelet, miközben a bíró ellen hergelték a közönséget. A tudás hiányát agresszivitással „pótolták”.
A német tévévita nagyon komoly üzenetet hordoz Magyarország számára. Nem is az a legfontosabb, miként vélekednek a magyar kormányról, a miniszterelnökről. Sokkal inkább arra kellene rádöbbenni: ideje felnőni Európához. Ehhez azonban olyan politikusokra lenne szükségünk, mint amilyen Angela Merkel vagy Martin Schulz, akik képesek Európa érdekei szerint gondolkodni. Berlin, sajnos, nagyon messze van.
