Sibenik, akár északról jövünk, akár délről, igazán sokarcú hely. A valamikori Jugoszláv iparvárosra ma is emlékeztetnek a város körül megmaradt ipartelepek, de mára már minden a turistákról szól, akik áprilistól novemberig szinte ellepik a szűk középkori sikátorokat és a tengerpart látványos sétányát.
Aki autóval jön, annak egyszerű dolga van. Csak egyenesen behajt a kikötő irányába és percek alatt ott találja magát a festői Krka folyó torkolatánál fekvő öbölben. Parkolni talán a buszpályaudvar melletti fizető parkoló a legkényelmesebb, hiszen 6 kunáért (246 forint) óránként az Óváros és a nyüzsgő piac mellett hagyhatjuk a kocsit.
Tanácsos a túra előtt felmenni a házakkal sűrűn körbeépített piactérre és magunkhoz venni mindent, ami útközben szükséges. A fügétől a szőlőig, az olivaolajtól a friss sajtig minden kapható, ráadásul sokkal olcsóbban, mint az óvárosban található kioszkokban. Alkudozni lehet, sőt kötelező, de az angollal nem sokra megyünk az őstermelők között.
A tengerparti sétány talán a legszebb egész Dalmáciában. Nem túl nagy, nem túl hosszú, de igazán hangulatos a középkori városfalak előtt. Sibenik mozgalmas történelme látható itt kövekbe faragva, elöntve a valódi mediterrán életérzéssel. Azt biztosan senki nem tudja megállni, hogy le ne telepedjen valamelyik hangulatos kávézó teraszára egy erős kávéra vagy a hamisítatlan dalmát halételek egyikére. Minden megfizethető, sőt, a pizza bármelyik olasz étteremnek is becsületére válna. Hja, a velencei gyökerek… A helyi vörösbor – a babic – vagy a különféle likőrök kötelező szuvenírt jelentenek.
Sibenik óvárosa tulajdonképpen két párhuzamos utcából áll, erre vannak merőlegesen felfűzve a további sikátorok, kis terecskék. Érdemes elindulni a Városházától a tér végén induló utcán és végigsétálni az óvárosban. Ha elég erőnk van, másszunk fel a dombtetőn fekvő Szent Mihály erődbe. Alatta nem lehet kihagyni a temetőt, ahol leginkább olasz neveket fogunk találni a különleges sírköveken. A kilátás viszont pazar az egész öbölre és a városra. A domb tetején található Szent Mihály erőd volt mindig is Sibenik legerősebb pontja. A várfalakat is innen indították és ide vetették vissza. A XIX. század közepén a várost körülvevő falak egy részét - az északi és a déli oldalon - eltávolították. Ma már csak az északi oldalon lévő Gorica maradt meg. A vár tetején lobogó horvát zászló a közelmúlt történelmére is emlékeztet, hiszen a szerbek hat napon át ostromolták a várost a délszláv háború idején, sikertelenül. Erről biztosan sokat tudna beszélni a Vészhelyzet sármos Kovac doktora, Goran Visnjic, aki szintén itt született és harcolt a fronton.
Amúgy ma Sibenik a béke és a nyugalom szigete a nyüzsgő dalmát tengerparton, talán éppen emberléptékű méretei miatt is. Sokan saját hajóval jönnek, így a kikötőben hemzsegnek a német, angol, svéd vagy orosz zászlóval ékesített jacht-csodák. Aki viszont ide akar költözni – és ők sincsenek kevesen – annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia, hiszen egy nem túl frekventált helyen levő garzonlakásért is 20-25 millió forintnyi eurót kérnek az ingatlan közvetítő irodák.
Sibeniktől alig néhány kilométerre található a környék egyik legszebb természeti kincse a Krka Nemzeti Park, és annak vízesései. (Sibenikből jól kitáblázott úton Skadrin felé kell tartani. Nem lehet eltéveszteni az utat.) A Nemzeti park tulajdonképpen egy vízesés-rendszert foglal magába. A Krka vízesés nagyjából olyan, mint a Szalajka-völgy, csak sokkal nagyobban. Itt biztosan otthonosan fogjuk érezni magunkat. Fürdőruhát vigyünk magunkkal, mert a nagy vízesés előtti tóban fürdeni lehet.
