A Mol árfolyama forintban már túlnőtt azon a szinten, amennyiért az Orbán-kabinet 2011-ben félezermilliárd forint közpénzből megvásárolta az orosz Szurgutnyeftyegáztól az olajcég 21,2 százalékát. Az árfolyam hat éves mélyrepülésen van túl. Ezalatt a magyar állam számításunk szerint kisebbségi részvényesként mintegy nyolcvanmilliárd forint osztalékhoz jutott. A vásárlást ugyanakkor - magukat a téma érzékenysége folytán megnevezni nem kívánó tőzsdei elemzők - ma se tartják "különösebben jó döntésnek". Ebből az összegből jelentősen csökkenthették volna az államadósságot, de akár az ország fejlesztésére – például egészségügyre, vagy épp oktatásra - is elkölthették volna - vélik. A lépés befektetésként kevéssé értelmezhető, hisz az állam a jelek szerint nem kíván megválni Mol-papírjaitól, mint ahogy további vásárlás sincs napirenden.
Jól járt viszont a Szurgutnyeftyegáz - amit Putyin orosz elnök magánvagyona részeként emlegetnek -, hiszen az orosz olajcég körülbelül 150 milliárd forintnyi eurót kasszírozott az üzleten.
A magyar állam ugyanis 2011-ben 22,2 millió Mol-részvényért darabonként - közel árfolyamcsúcson - 22 ezer 400 forintot fizetett az oroszoknak. A papír ára - Fellegi Tamás akkori szakminiszter várakozásai dacára - ezután lebucskázott: 2015 elején már alig adtak darabjáért 10 ezret. A kurzus azóta az olajárzuhanás ellenére feltámadt. Így augusztusban ismét átlépte a hat év előtti szintet.
A kivásárlás óta nyugodt a politikai légkör a Mol-körül. Elemzők szerint ez a hatalom és a gazdasági érdekkörök - pontosabban képviselőik, Orbán Viktor és Csányi Sándor - hallgatólagos "megnemtámadási szerződésének" eredménye.
Pénzügyi értelemben az ár még nem érte be a 2011-est – figyelmeztetnek pénzügyi szakértők. A papírokért a magyar állam - a Nemzetközi Valutaalaptól a még a Gyurcsány-kabinet által felvett hitelből - euróban fizetett. A forintgyengülés miatt azonban ez ma már részvényenként 25 ezer 887 forintot jelent. A Mol-részvény – tegnap 23 ezer 605 forinton záró – ára ugyanakkor hamarosan elérheti e szintet: az elemzők az olajcég folytatódó árfolyamemelkedését illetően derűlátóak.
Emlékezetes: az osztrák OMV 2007-ben, 21 százaléknyi papír birtokában támadást indított a Mol megszerzésére. Védekezésül az akkor szociálliberális többségű parlament a Fidesszel párját ritkító egységben bebetonozta a Mol-irányítást, az olajcég pedig saját vagy félezermilliárdjából sajátrészvény-vásárlásokba kezdett. Így 2007-ben már 30 ezret is fizettek a papírért. Két év fárasztás után, 2009-ben az OMV eladta csomagját az ismeretlenség homályából előlépő Szurgutnyeftyegáznak. Noha az orosz olajcég „magántulajdonúnak” minősült, arra elemzők Vlagyimir Putyin orosz elnök magánvagyonaként tekintenek. A magyar állam barátságtalanul reagált: a vevő kusza könyveire hivatkozva még részvényeskénti bejegyzését is ellehetetlenítették. Az oroszok két évig bírták cérnával: a vége felé már maga Vlagyimir Putyin is élesen kikelt a magyar hatóságok ellen. Némi zavar után 2011 májusában maga Orbán Viktor jelentette be, hogy Magyarország – soha addig nem látott, félezermilliárdos summáért - „visszaszerezte” a Mol-részt, „biztonságba helyezték” a céget, így biztosítva „az energiafüggőség csökkentését és a nemzeti ipar újjáélesztését”.
Hogy a súlyosnak tetsző szavak alatt valójában mit értett, máig nem tudni. Nem ismert például, mit kerültünk így el. Az akkor rebesgetett veszély, miszerint a Szurgutnyeftyegáznak talán a Nabucco nevű uniós gázvezeték terveire fájna a foga, az elképzelés tavalyelőtti elhaltával megszűnt. A Mol-kivásárlás a hazai energiafüggetlenség terén se mutat kiemelkedő szerepet. Sőt: ha feltesszük, hogy Putyin az – eladáson elért jelentős haszonért – „cserébe” már akkor beígérte Magyarországnak a nukleáris bővítést vagy más üzleteket, Magyarország energiafüggetlensége éppenséggel csökkent. Lehetséges ugyanakkor, hogy az oroszok egy olyan vevőjelölttel fenyegettek, amit a hazai fél mindenképp el akart kerülni.
Az állam mára összességében valamivel 25 százalék fölé emelkedő részesedésével, az olajcég legnagyobb tulajdonosaként messze nem használja ki ebbéli lehetőségeit – vélik. A közgyűléseken a – változatlan – Mol-vezetés minden döntését megszavazzák. Ellentétben például Lengyelországgal, ahol a Szydlo-kabinet kevéssé kecsegtető befektetésekre is rászorította a résztulajdonában lévő nemzeti energiatársaságot. Némi hangsúlykülönbség talán csak 2013-ban mutatkozott, amikor az Orbán-kabinet a Mol-igazgatóságot a horvát INA eladására irányuló tárgyalásokra kérte, a horvátok Mol-politikájában saját energiamulti-ellenes álláspontját viszontlátva és elfogadva. Noha a tárgyalások azóta is zajlanak, az INA továbbra is a Molé, mivel az érte kért vételárat senki se teszi le az asztalra.
A Mol körüli nyugalom mögött inkább informális okokat sejthetőek. Eszerint Orbán Viktor és a Fidesz-kör, illetve Csányi Sándor OTP-vezér és Mol-alelnök között olyan hallgatólagos „megnemtámadási egyezmény” élhet, miszerint a magyar állam alapvetően nem sérti a mágnás kiterjedt érdekszféráját. Így a Mol ma is csak kiemelkedő hozamú beruházásokba vág bele, sőt nem rest akár vissza is lépni, mint például a térségi szénhidrogén-kutatás terén. Igaz, az elemzők szerint a 2020 után elapadó EU-források az állam és a Mol viszonyában is új fejezetet hozhatnak.
Az illetékes Nemzeti Fejlesztési Minisztérium megkeresésünkre kedvezőnek ítélte a Mol árfolyamemelkedését és a részvényekből származó "jelentős osztalékbevételt". Az állam érdekeit kisebbségi tulajdonosként tudja érvényesíteni, részvényekkel kapcsolatos döntéseket pedig az eredményesebb, költséghatékonyabb gazdálkodás és az értékvédelem mentén hoznak - szögezik le.
