Az egykori, nyílt kikiáltásos tőzsdetermeknek volt egy elkülönített tere, ahol a bennfentesek, - a közönség, sőt, az erre szakosodott ügynökök kizárásával - kötötték meg az ügyleteiket. Ami a kulisszának nevezett szeparékban történt, az évtizedekre vagy tán örökre is titok maradt. Pedig gyakran ezeknek az ügyleteknek az áldozatai lettek a korábban kiegyensúlyozottnak hitt állami költségvetések is. Manapság, amikor a média mellett civilszervezetek is igyekeznek a gyanús ügyleteket nyomon követni, egyre nehezebb az államnak saját ügyleteiből büntetlenül kikacsintani, de a paksi bővítés tervének szomorú tapasztalatai azt bizonyítják, nem lehetetlen. Ezen természetesen az sem segít, hogy önálló tárca nélküli minisztere van a gigantomán elképzelésnek, aki nem költségvetési szakember, ezzel szemben az atomlobbi csendes robotosa, és a várható bukás kézenfekvő bűnbakja.
Az Európai Unió egyik alaptétele, hogy az állam korlátozza saját gazdasági szerepét oly módon, hogy a versenyszférában ne juthasson érdemtelen előnyhöz a magántulajdonban lévő társaságokkal szemben. Éppen ezért sokakat méltán meglepett az Európai Bizottságnak az a határozata, amely expressis verbis kimondta, hogy csak állami támogatással valósítható meg a tervezett paksi atomerőmű-beruházás. (Vagyis a magánbefektetőknek egyáltalán nem éri meg!) Ez azt jelenti, hogy a közel 4000 milliárd forintos beruházást, és egyéb ma még nem látható kiadásait az adófizetők szenvedik el. Annak érzékeltetésére, hogy ez mekkora összeg, elég csak annyit megjegyezni, hogy az idei évre tervezett teljes adóbevétel Magyarországon 11,6 ezer milliárd forint, és jövőre is alig éri el a 12,5 ezer milliárd forintot.
De ne feledjük, a beruházásra felvett kölcsön devizahitel lesz, éppen az a fajta, amelynek részarányát az államadósságban kínnal-keservvel ezekben az években építi le, a lakosság által felvásárolt forint alapú államkötvények réven a jegybank. S büszkeség tölti el az Orbán-kormányt, hogy egyre kisebb mértékben kell a költségvetésnek az árfolyamkockázattól tartania. Paks ennek a filozófiának a teljes feladását jelenti! A 12 milliárd eurós beruházásból 10 milliárd eurót 4-5 százalékos kamatozású devizahitel formájában vesz fel a kormány, melyet 2023-tól 30 évig törlesztenek majd az adófizetők. A maradék 20 százalékot a magyar kormánynak kell biztosítania a projektre.
Éppen ezért nem lesz könnyű megbirkózni az alaptörvény előírásával: nem vállalhat a magyar állam olyan pénzügyi kötelezettséget, aminek eredményeként a GDP-arányos államadósság a megelőző évhez képest növekedne. Nemcsak hitelt nem vehet fel a kormány, ha az ezt az eredményt hozná, de semmilyen ilyen hatású pénzügyi kötelezettséget sem vállalhat. Ha mégis növekedne az államadósság, a kötelezettségvállalás, legyen az maga a hitelszerződés vagy az ahhoz kapcsolódó állami kezesség; semmissé válik, mert jogszabályba ütközik. De kéznél volt a jól ismert kulissza: a hitelfelvevő nem a magyar állam, hiszen elbújik a 100 százalékos tulajdonában lévő villamosenergia-társaság mögé.
