Richard Anthony a szíriai Aleppóban született, de Angliában, a jó nevű Brighton College-ben tanult, és az énekkar szólistájaként egyáltalán nem arról álmodozott, hogy Britten, Haydn vagy Händel kórusműveit tolmácsolja majd a színpadon, hanem, hogy előbb-utóbb rockszámokkal hevíti a közönséget.
Nagy-Britanniában ez, mi tagadás, nem sikerült. Franciaországban annál inkább.
Hatvankettőben elénekelte a híres amerikai népdal, a Five Hundred Miles francia változatát, és az „ötszáz mérföldes" kislemezből egymillió példány kelt el a nyugat-európai országban. A folkmuzsika emblematikus darabját – többek között – Joan Baez, a Brothers Four, Elvis Presley, a Kingston trió, a Peter és Gordon kettős, a Peter, Paul és Mary hármas, Johnny Rivers, a Seekers vagy a Sonny és Cher duó is adaptálta, ám egyikük sem hasított úgy vele, mint a sikere nyomán francia földön letelepedő Anthony. Az ázsiai származású – bizony, bizony – bevándorló olyannyira befutott, hogy hatszáz (!) lemezt jelentethetett meg Franciaországban, ahol 50 milliónál is többet adtak el szinte számolatlanul kiadott korongjaiból.
Nem csoda, ha a huszonegy francia listavezető számot jegyző énekes 1964-ben már magánrepülőgéppel közlekedett. Addigra a „je, je bálványává" vált francia földön, miután műsorára tűzte a Beatles I Should Have Known Betterjét, megannyi más híres angolszász nóta mellett. Repertoárján szerepelt a Peggy Sue Buddy Hollytól, a Personality Lloyd Price-tól, az It's My Party Lesley Gore-tól, a Rhythm of the Rain a Cascades-től, az Unchained My Heart Ray Charlestól, az I Only Want to Be With You Dusty Springfieldtől.
S közben szórta a tvisztszámokat. Először a Párizsban született olasz komponista és zenekarvezető Giuseppe Mengozzi instrumentális zsengéjét ültette át franciára Lecon de twist címmel. Ez a szerzemény itthon is módfelett népszerű volt, Vámosi János és Záray Márta még németül is nyomta: „Das ist der Popocatepetl Twist, / Bei dem Pepito alle Mädchen küsst..." A Caterina Valente-, Silvio Francesco-féle, vulkános változatra írt magyar szöveg (Tardos Péteré) így szólt: „Ez itt a Popocatepetl tviszt, / ez ma a legkedvesebb sláger itt, / ezért ott Mexikóban névadó / e tánchoz a nagy tűzhányó..."
A tvisztet idehaza – szemben a rock and roll-lal – nemhogy engedték akkoriban, de a slágerszerzők sztahanovisták módjára gyártották a lábtörlő számokat. Még a felejthetetlen alakításokkal teli – 1963-ban bemutatott – Hattyúdal című filmben is felhangzott egy divatdarab: „Valahol valami viszket, / ropok egy ropogós tvisztet! / Ugye, ti bolondnak hisztek? / Gügye a Bolha-tviszt..." Az akkoriban kedvelt négyszámos kislemezek egyikén pedig a Jereb együttes domborított a Twisttel, a Kánikulával, a Bikinivel és a Fürge ürgével. Ennek meghallgatása hasonló élmény lehetett, akár a következő egyveleg leforgatása a Ki mit tud? felfedezettjeivel: a Gézengúz Gergely Ágnessel és Koncz Zsuzsával, a Madárkeringő Hacki Tamással, Johnny Tillotson Poetry in Motionja Bakacsi Bélával, valamint Rocco Granata Manuelája a Borsodi Széntröszt kisegyüttesével.
Anthony ez idő tájt a Cheat Cheat francia variációjával, a Tchin Tchinnel jött elő, s learatott minden babért az Egyesült Királyságon, valamint az Államokon kívül. Az eredeti dalt az a Robert Bickford adta elő – együttese, a Hi-Fi's kíséretében –, aki Bick Ford néven publikált a Daily Mail című brit bulvárlapban. Zenekara és ő maga sem vonult be a rock nagyjai közé, ám muzikalitása révén az újság lemezkritikusává avatták. Nem tudni, Richard Anthony korongja a kezébe került-e; ennek éppen annyi nyoma van, mint a francia változatnak a La Manche túloldalán böngészett listán...
A Tchin Tchint így is érdemes elővenni, bár a szövegét nem feltétlenül kell követni: „Amióta elmentél, úszom a whiskyben..." Szegény Anthonyt nem az ital, hanem súlyos betegség vitte el két évvel ezelőtt a Cannes-tól és Grasse-tól egyaránt tizenöt kilométernyire lévő, nyolcezer lakosú Pegomas-ban.
Grasse a parfüm „fővárosa".
Pegomas a tviszté?
