2014 januárjában Orbán Viktor Moszkvába utazott. Legalább is nekünk ezt mondták, mert az úti cél Vlagyimir Putyin Moszkva melletti dácsája volt, és nem mindegy, hogy valaki munkalátogatást tesz egy keleti ország fővárosában, vagy személyesen megy el hűségesküt tenni a cári birtokra (mint ahogyan jelentős a különbség aközött is, hogy a pártelnök a pártirodában meghallgatja a képviselőjelölteket, vagy az utóbbiak járulnak a színe elé felcsúti családi rezidencián, mellőzve minden demokratikus díszletet és hagyományt).
Kiszivárgott, hogy titkos és törvénytelen (parlamenti és kormányzati felhatalmazás nélküli) atomalku készül, de a kormány tartotta magát a hivatalos állásponthoz, miszerint csak rutinmegbeszélésről van szó, ahol az orosz-magyar gazdasági kapcsolatok aktuális témáiról fognak beszélgetni. Ízlés és demokrácia-felfogás kérdése – meg a büntetőjogé –, hogy a választókra tartozik-e az ország történetének legdrágább beruházásáról szóló információ, a Fidesz és Orbán Viktor szerint mindenesetre egyértelmű nem a válasz. Utóbbiak néhány fontos tényről a paktum megkötése óta is elfelejtették tájékoztatni a közönséget. Arról például, hogy az atomcsomagban benne van egy teljességgel alkalmatlan, elavult metrótípus budapesti agóniájának meghosszabbítása. Meg arról, hogy a pakk részeként az energia-önrendelkezésünk maradékáról is lemondunk – meghosszabbítjuk az előnytelen gázszerződést (hiszen a szabadpiaci gáz ára évek óta alacsonyabb az oroszénál), a gáztároló-kapacitásainkat annak az orosz Gazpromnak adjuk, amelynek amúgy is egyoldalúan ki vagyunk szolgáltatva a gázimport miatt, és az orosz gázfüggésünket egy orosz technológiával, oroszok által felépítendő és üzemeltetendő, orosz fűtőanyagot használó atomerőművel fogjuk – úgymond – kiváltani. Sőt, arról is, hogy egy kísérleti reaktortípusról van szó, amelynek az összes referenciáinál súlyos műszaki problémák mutatkoztak.
Amit viszont elmondtak, az nem állta ki az igazság próbáját. Nem igaz, hogy az orosz finanszírozás az évszázad üzlete – azóta a kormány is elismeri, hogy a piaci hitel olcsóbb lenne (de az oroszt nem tudjuk fölmondani), és az sem titok, hogy az erőmű veszteséget fog termelni. Nem igaz, hogy kapacitásfenntartásról van szó, hiszen ha a két új blokk felépül, a jelenlegi 2000 helyett 4200 megawatt lesz a hazai nukleáris kapacitás. Nem igaz, hogy „Brüsszel mindent jóváhagyott” - két évig hadakoztunk az EU-val, hogy az Euratom-szerződést sértő üzemanyag-szállítási megállapodás, a tender elmaradása és az állami támogatás ellenére elfogadja a beruházást. És nem igaz az sem, hogy a magyarok akarják a bővítést – az összes olyan felmérés szerint, amit nem a kormány rendelt meg, a többség nem akarja.
Most Budapesten találkozott újra a két Moszkva-melléki összeesküvő: egymás szemébe nevettek, és bejelentették, minden úgy folytatódik, ahogyan eddig. Máris küszöbön az újabb légyott: a piszkos kezek tovább matatnak a pléd alatt, és csak abban lehetünk biztosak, hogy a végén a szennyest nekünk kell majd tisztára sikálnunk.
