Meg van annak a bája, ha az újlatin nyelveken született irodalmi alkotások egyik legelismertebb magyarítója ifjúkori idoljáról ír életrajzi könyvet. Csak azért jegyzem meg ezt, mert éppen ez a helyzet Barna Imre műfordítóval és Bob Dylannel, a tavaly – többek felháborodását keltve – irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett amerikai dalköltő-énekessel. A Bob Dylan (Dal, szöveg, póz) című kötet a közelmúltban jelent meg az Európa gondozásában, méghozzá egy rendhagyó trió részeként. A könyvkiadó vízre bocsátotta Barna Dylan-dalszövegfordításait, méghozzá a folklóróriás különös önéletrajzi munkája, a Krónikák kíséretében.
Barna Imre munkája nem újdonság, az új, némileg felfrissített változat viszont annál inkább. A Dylan-életrajz már az első fejezet első oldalán lábjegyzetelésre szorul. Hiszen a szerző ahelyett, hogy át- vagy újraírta volna az eredetileg 1986-ban megjelent kötetet, nem is túl rövid, viszont cseppet sem tudományos kommentárokkal látta el szövegét. Barna sajnos kimondja: az olvasó elnézését kéri, amiért úgy döntött, hogy csak apróságokat javított a művön, lábjegyzetelte, ha úgy érezte, hogy erre szükség van és hozzáírt egy zárófejezetet.
Dylan-kutatás – vicceskedőbben: „dylanológia” – évtizedek óta létezik (régóta egyetemi tananyag), hiszen a kelet-európai zsidó ősökkel rendelkező minnesotai srác húszéves sem volt, amikor nyilvánosan először gitárt ragadott, hogy aztán a következő öt évtizedben meghódította a világot. Barna részletesen felépíti azt, miképpen vált Dylan a közönségétől magát hermetikusan elszigetelő zsenivé. Sorra veszi életének főállomásait, bemutat egy tovatűnt életérzést és néha személyes (regényes) hangot üt meg. Viszont a mintegy kétszáz oldalnyi portré nem tud egésszé összeállni, noha a fájóan hiányzó tények, események (pl. az Oscar-díj) ellenére olvasmányos könyvélményt nyújt.
Infó: Barna Imre: Bob Dylan
Európa Kiadó
2017
