- Jön Putyin - Magyarország is műveleti terület

- Féljünk Putyintól?

- Az Orbán-kormány 2010 óta leírt mozgásából kiindulva mindenképpen van aggódni valónk. Rendkívül megnőtt Magyarország Oroszországtól való gazdasági és politikai függése, ami a megváltozott geopolitikai környezetben finoman szólva sem tesz jót az nekünk. Erről elsősorban nyilván mindenkinek a részleteiben titkosított, Magyarországot évtizedekre Oroszországhoz kötő paksi beruházás jut eszébe, amit a Fidesz paradox módon az energiafüggetlenedés és energiabiztonság növelését célzó beruházásként ábrázol.

- Az orosz miniszterelnök hétfőn mindenesetre újra Budapestre látogat.

- A mostani találkozó leképezi az orosz-magyar kétoldalú kapcsolatok természetének egy részét. Idejön Putyin a dzsúdó világbajnokságra, utána tartanak egy megbeszélést Orbánnal, amiről semmilyen információ nem fog kiszivárogni. Ez a folyamat legalább olyan átláthatatlan, mint például a paksi bővítésről szóló megállapodás, vagy a nem olyan régen aláírt, de a magyar külügyminisztérium által elrejtett Gazprom-megállapodás.

- Most miről tárgyalhatnak?

- Az egyre feszültebbé váló transzatlanti közegben a geopolitikai kérdések mellett feltehetően energetikai témák kerülnek napirendre, elvégre ez az egyik legmeghatározóbb a kétoldalú kapcsolatokban. A sok elvarratlan szállal rendelkező paksi bővítés mellett a 2021 utáni hosszú távú gázszerződés is napirenden lehet, amiről elvileg már elkezdték az előkészítő folyamatokat. Tavasszal rebesgettek egy, az orosz földgáz bértárolásáról szóló egyezményt is, amiről azóta nagy a csend. Orbán Viktor 2018-ban is választást szeretne nyerni, az alacsony energiaárak által lehetővé tett rezsicsökkentés pedig egyszer már hozzásegítette ehhez. Aszimmetrikus, összetett érdekeken alapuló, korántsem bizalmi viszonyrendszer ez, ahol Putyin számára Magyarország egyfajta eszköz a különböző stratégiai céljai eléréséhez. Ezek egyike, hogy legalább retorikai szinten bomlassza az Oroszországgal szembeni szankciókat sürgetők egységét. Magyarország önmagában kevés a szankciók feloldásához, de fontos, hogy az Orbán-kabinet lépten-nyomon a büntetőpolitikát ostorozza. A Sputnik orosz médium is ekként azonosította a magyar vezetést: Magyarország a Kreml „faltörő kosa” ebben a stratégia küzdelemben. Persze, Orbánnak ugyancsak hasznos, hogy van egy nagyhatalmi stratégia partnere a nyugat ellenes küzdelemben, amely ráadásul politikai rendszere részbeni finanszírozását is hajlandó vállalni.

- Amit a Debreceni Egyetem díszpolgári címéve is meghálálnak.

Nagyon fontosak a magyar fél részéről érkező politikai gesztusok: az ortodox templomok felújítása, az első és második világháborús szovjet emlékművek, a mostani díszpolgárrá avatás mind ide sorolható. Az efféle szimbolikus politikai eszközökkel egyébként a történelmi okokból Oroszországgal szemben inkább távolságtartó magyar közvélemény is finomhangolható.

- Angela Merkeltől bezzeg nem kap ilyen rangos címet.

- Ha már a német kancellárnál tartunk: a gazdasági érdekektől vezérelten ő is szokott találkozni Putyinnal, de Németország nevén nevezi azt, amit a magyar kormány elhallgat: Oroszország az információs hadviselés segítségével, aktív intézkedésekre támaszkodva avatkozik be mások belügyeibe, tagadva azt. Merkel a közös sajtótájékoztatójukon közölte Putyinnal, hogy ezt nem kellene. Putyin egyébként a dzsúdó feketeöves mestereként az információs térben is a cselgáncs technikáját alkalmazza: megpróbálja kibillenteni az ellenfelet az egyensúlyából, így jutva stratégiai előnyhöz. Az orosz propaganda-gépezet sem feltétlenül a meggyőzésről szól, hanem az elbizonytalanításról, az összezavarásról. A német elhárítás bevallottan készül ilyesféle behatolásra, pláne hogy 2015-ben az ATP28 (vagy másnéven Fancy Bear) nevű hackercsoport már tesztelte a német terepet: 16 gigabájtnyi anyagot loptak le a Bundestag rendszeréből.

- Orbán szerint nyilván minket nem fenyeget hasonló veszély.

- Tagadják a teljes problémakört. A 2012-es nemzetbiztonsági és a 2013-as kiber biztonsági stratégia rögzíti, hogy az információs hadviselés nemzetbiztonsági kockázat Magyarországon, viszont egy szó sincs Oroszország dezinformációs tevékenységéről. A hatályos orosz doktrínában pedig kerek-perec le van írva, hogy az információs hadviselés a klasszikus haderőnemekkel egyenértékű. Ergo Magyarország is egy műveleti terület, és elérhető információk vannak arra vonatkozóan, hogy itt aktív intézkedések történtek, többek közt a 2014-es T-72-es tankbotrány.

- Talán épp ezért mutatja azt számos felmérés, hogy a magyar társadalom a nyugatot választaná Oroszország helyett.

- Ebből a szempontból a Fidesz is kényelmes helyzetben van. Bár a rendszerváltás óta valóban jól határolható nyugat-barátság jellemzi a társadalom hozzáállását, a geopolitikai attitűdök ettől még árnyalhatók. A Globsec intézet és a Political Capital kutatása szerint még mindig sokkal többen vannak azok, akik nyugat-pártiak (39 százalék), a Kelethez tartozni vágyókhoz képest (5 százalék). 53 százalék szerint viszont a „semleges közép” álláspont lenne az ideális. Vagyis a közgondolkodás a nyugat ellenes retorika, a Brüsszel ellenes „szabadságharc” és minden egyéb kormányzati intézkedés hatására változik, s ez legnagyobb mértékben a fideszes szavazóknál mutatható ki.

- Miközben Putyin hétfőn nálunk vizitel, a francia elnök minket kihagyva tartott Közép-Európa turnét.

- A francia spindoctorok sok energiát öltek abba, hogy megüzenjék: direkt nem hívták a magyar és a lengyel vezetést a slavkovi hármassal való egyeztetésre. Emmanuel Macron láthatóan különbséget tesz az együttműködő és nem együttműködő V4-es államok között. A szlovákok és a csehek egyértelműen a mainstream mag Európa irányába gravitálnak, mi pedig egyelőre a partvonalról figyeljük az eseményeket. A következő meghatározó meccs, ahol lépéshátrányba kerülhetünk, az a 2020 utáni uniós keretköltségvetés lesz.

- Így büntethetnek bennünket?

- A Brexit miatt egyébként is minden idők legátfogóbb költségvetési reformja jön, ami alkalmat biztosít arra, hogy picit átgondolják a strukturális, kohéziós támogatások rendszerét az Európai Unióban. Nem biztos, hogy mindezt büntetőeszközként tálalják majd, elegendő lesz például a migrációs válságra és a Brexitre hivatkozva átcsoportosítani bizonyos forrásokat. A cél mindenképpen az eurózónán belüli beruházások felfuttatása lesz, amely több szempontból is negatívan érintheti Magyarországot, többek között átrendeződést hozhat az uniós költségvetésben a kohéziós alapok kárára. Éppen ezért jó lenne végre kiegyensúlyozott vitát folytatni az eurozónához való csatlakozás előnyeiről és hátrányairól.

- Ez azért jobban fájhat, mint a sok kötelezettszegési eljárás.

- Egy kötelezettszegési eljárás, vagy egy európai parlamenti meghallgatás még jót is tesz az Orbán-féle rezsimeknek, hiszen a Brüsszel ellenes retorikát táplálják. Meglátjuk, hogy a szeptember 28-i választások után Berlin mit lép, mindenesetre a német kormány türelme sem tart örökké, legalábbis ezt jelzi Merkel megváltozott hozzáállása, akinek már korántsem tabu a támogatások bizonyos feltételhez kötése. Magyarország talán sosem lesz annyira fontos, hogy velünk akarjanak példát statuálni például egy hetes cikkely szerinti eljárással, de ha pénzről van szó, miért ne rajtunk spóroljanak? Az Orbán-kormány magatartásának köszönhetően nem túl jól helyezkedünk ebben a táplálékláncban.

- Hogy áll most ez a tápláléklánc?

- Körvonalazódik egy több sávban, eltérő sebességgel mozgó Európa, ami egy megerősített gazdasági-politikai együttműködésen fog alapulni. A térségben a szlovákok és félig már a csehek is jelezték, nem kívánnak kívül maradni a gyorsabb sávból. Robert Fico az egyik legügyesebben helyezkedő figura a sakktáblán; Szlovákia miniszterelnöke otthon szintén menekültellenes retorikát folytató populista vezető, aki azonban a megváltozott környezetben egyértelműen pozicionálja az országát.

- Orbán pedig még erősebben közeledhet az oroszokhoz.

- Miközben Orbán a szokatlanul intenzív kétoldalú kapcsolatokat az energiapolitikai függés pragmatizmusával próbálja magyarázni, tovább fokozza Magyarország sérülékenységét. Mindezt kiegészíti az antidemokratikus hatalomgyakorlást megalapozó ideológiai együttállás: mindkét rezsim nyugatellenes, tekintélyelvű, nacionalista, populista alapokról építkezik, s törekszik az összeesküvés-elméletek propagálására. Alapvető különbség, hogy Putyin rendszere elnyomó, nyílt autokrácia, míg Orbáné egy vegyes, a demokratikus és az autoriter jegyeket egyaránt kimutató hibrid rezsim. De a civil szabadságjogok korlátozása, az NGO-törvény és a független sajtó felszámolására vonatkozó intézkedéseknél elég könnyen ki lehet mutatni a politikai mintakövetést.