A klasszikus forgatókönyv szerint alakulnak az események: amint a rendért felelős személyek megszólalnak, amikor valami rendellenesség történik, hogy emberek, nyugalom, semmi ok a pánikra - kitör a pánik. A szocialista pártban is, azt követően, hogy a legfrissebb közvélemény-kutatások megjelentek és azok a az MSZP visszaesését mutatják, sokakban pánikreakció alakult ki. Kétségtelen: a lassan háromnegyed évnyi Botka-éra egyelőre nem hozta meg a várt előrelépést, s mint látjuk, érdemes valóban az eddig megtett úton elgondolkodni. Nyilván nem a pánik a leghelyesebb reakció, nem az azonnali váltás megfogalmazása, de talán a korrekción érdemes elgondolkodni.
Mi is a pillanatnyi helyzet? A tény az, hogy Závecz Tibor intézete, amelyet semmiképp nem lehet barátságtalannak nevezni, netán jobboldali kötődéssel vádolni, azt mutatta ki, hogy az emberek egyre kevéssé díjazzák az MSZP politikáját. Őszintén szólva azon nehéz is lenne mit díjazni, amit olykor egymás ellen követtek, követnek el; a közvélemény előtt sokkal hangsúlyosabbá válnak ezek a perlekedések, mint az a program, amely a baloldali fordulatot hirdette meg. Hiába indult be ugyanis az alsó- és középrétegek életszínvonalának emelését megcélzó terv, az elképzeléseket elsodorta az a koncepcionális konfliktus - hogy kellően emelkedetten beszéljünk róla, - amely a szövetségi politika körül alakult ki.
Ma azt mindenki egyértelműen látja, hogy az MSZP önmagában nem képes leváltani a Fideszt, és hiába akar kormányváltást a magyar választók többsége, a megegyezés képtelensége miatt a tényleges váltás csak ábránd marad. Félreértés ne essék: súlyosan melléfog az, aki ezért kizárólag az MSZP-t, netán magát Botka Lászlót hibáztatja; a többi ellenzéki párt – a Jobbikról ugye itt nem beszélünk - inkább keresi saját profilját, mintsem a fő cél, azaz Orbán eltávolítását helyezné a fókuszba. Így persze nehéz tárgyalni, nehéz kompromisszumra jutni, de főként pozitív üzeneteket küldeni a választóknak.
Tudom, naivitás ebben a helyzetben arra inteni mindenkit, hogy kellő higgadtság és önvizsgálat, vagy megfelelő kiigazító lépések nélkül csak a Fideszt hozzák győztes helyzetbe, illetve saját magukat taszítják a parlamenti küszöb alá, vagy környékére. De kell valakinek lennie, aki képes megtenni az első lépést. Az első lépést a másik felé, az első gesztust, amely alkalmas arra, hogy átszakítsa a gátat és megelőzze a teljes pánikot. A tét ugyanis most sokkal nagyobb: az forog kockán, hogy Magyarország sodródik-e tovább azon az úton, amely a putyini (éljenek a díszpolgárok!), erdogáni világot betonozza be, vagy visszafordul a demokratikus rendszer felé. Nem létezhet ennél fontosabb kérdés egyetlen olyan párt számára sem, amely hisz abban, hogy az orbáni utat le kell zárni. Ehhez szükséges a kellő önmérséklet és képesség akár a legkisebb fordulatra is. Ma, nyolc hónappal a választások előtt ott tartunk, hogy ezt még bárki megteheti, akár arcvesztés nélkül is. A kormányváltást akarók elég bölcsek ahhoz, hogy díjazzák a lépést. De ahhoz is, hogy büntessenek.