Végletekig rontja a közmunkából is kiebrudalt tömegek kilátásait az a múlt héten megjelent kormányrendelet, amely módosította a minden más ellátásból kiszorult, 22 800 forintos foglalkoztatást helyettesítő támogatásból (fht) élők igazolási lehetőségét. A szociális és gyermekvédelmi rendszer pénzbeni ellátásokat rögzítő jogszabályainak tucatjait érintő salátacsomagban ugyanis az szerepel, hogy a segély következő évi megítéléséhez elengedhetetlen harminc napos munkavégzést ezentúl nem lehet otthon végzett házimunka igazolásával megszerezni. Minimum a szomszéd nénit kell az aláírásra megkérni, akinek viszont utána értelemszerűen állnia kellene a segélyezett foglalkoztatásának költségeit. Biztosak lehetünk benne, hogy a naponta megalázott, semmibe vett fht-sok újabb csoportja fog így kiesni mindenféle ellátásból.
Eközben az Orbán-kormány más módon is sújtja a legszegényebbeket. Megkezdődött ugyanis a közfoglalkoztatottak létszámának drasztikus csökkentése, de semmi garancia nincs rá, hogy a növekvő munkaerőhiány ellenére a legnehezebb helyzetű térségekben ezek a többnyire képzetlen emberek piaci munkát találnak maguknak. A Policy Agenda kutatói szokásos heti elemzésükben most azt járták körbe, vajon mi történik velük, és mi lesz azokkal a fel nem használt milliárdokkal, amelyeket az ő foglalkoztatásukra tett félre a kormány a költségvetésben.
Ideális esetben felszívják őket a piaci alapon működő magáncégek vagy állami, önkormányzati vállalatok, csakhogy nem ez történik – olvasható ki a tanulmányból. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) összesítései szerint a közmunka megszűnése után 180 nappal a kilépő 345 ezer közmunkásnak mindössze 13,7 százalékát, vagyis 47 ezer embert alkalmaztak piaci cégek tavaly. A nagy többség, majdnem 200 ezer ember visszakerült a közfoglalkoztatásba, vagy más államilag finanszírozott munkahelyre, netán tanfolyamra. Munkanélküli lett közülük 43 ezer, míg minden támogatásból, nyilvántartásból kihullott majdnem 60 ezer ember. Ha hozzávesszük, hogy 2015-ben több mint 66 ezren, azelőtt pedig majdnem 100 ezren váltak köddé a magyar hatóságok előtt, akkor egyértelmű válik: elképesztő méretű nincstelen, ellátatlan tömeg alakul ki.
A Policy Agenda elemzése is az NFSZ adataiból kiindulva mutatja be, hogy idén júniusban a közfoglalkoztatottak átlagos havi létszáma már csak 184 ezer volt, szemben az egy évvel korábban mért 246 ezerhez képest. A KSH összesítése pedig azzal is kiegészíti az adatokat, hogy az idei első félév havi átlaga 172 ezer közmunkás, ami 15 százalékos létszámcsökkenésnek felel meg a tavalyi első félév 201 ezer fős átlagához viszonyítva. Az elemzés megemlíti, hogy közben 77 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma is, csak éppen Szabolcs kivételével nem ott, ahol nagy tömegben kerültek utcára az emberek. Az országos létszámcsökkenés 60 százalékát ugyanis a keleti országrész adta – emeli ki az írás, miközben a foglalkoztatotti létszámnövekedésnek mindössze 37 százaléka jutott ebbe a térségbe. A túl gyors és háttér nélküli leépítés is komoly veszélyekkel fenyeget – figyelmeztetnek szakemberek.
A közfoglalkoztatottak létszámának csökkentését már tavaly bejelentette a kormány, ezért is érthetetlen, hogy miért terveztek be a 2016-ban elköltött 269 milliárd helyett 325 milliárdot a programra. Papíron ugyan áttettek aktív foglalkoztatási célokra és képzésekre 40 milliárdot, de arra szinte semmi esély, hogy a pénzt valóban erre a célra költik el. Az év első hét hónapjában ugyanis az erre szánt pénzeknek mindössze 8 százalékát használták fel. Az egyetlen magyarázat, hogy a megmaradó összeget politikai osztogatásra akarja felhasználni a kabinet, ahogyan tette azt tavaly is. Ráadásul a mi pénzünkből, hiszen a Nemzeti Foglalkoztatási Alapot a munkáltatók és a munkavállalók befizetései töltik fel – emlékeztet a Policy Agenda helyzetértékelése.