Augusztus 17. a magyar jogállamiság gyásznapja lehetne. Ekkor kellett – harmadfokú bírósági döntés alapján Tátrai Miklósnak, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő volt vezérének börtönbe mennie, letölteni hároméves büntetését. A per nyilvánvaló justizmord, őt és helyettesét, Császy Zsoltot – akinek szeptemberben kell bevonulnia – azért marasztalták el, mert a meg nem valósult sukorói telekcsere ügyét némely szakértők a magyar államra károsnak minősítették. Mások szerint nem érte kár az államot, nem történt meg a csere, másrészt a Velencei tó parti telkek helyett ajánlott ingatlanokra az M4-es autópálya építéséhez szükség volt.
A sukorói kaszinó-beruházás hasznos lett volna az országnak, így Tátrai és Császy mellett szól. Orbánék azonban máshogy gondolták: a per során mindkét vádlottat azzal zsarolták: ha Gyurcsányra vallanak, nem marasztalják el őket. Ez az ügy csak annyiban különbözik az 50-es évek kirakatpereitől, hogy (még) nem halálos ítéletekről van szó. A bíróságok eddig még nagyobbrészt ellenálltak a pártállami nyomásnak, a NER történetében azonban e nappal új lapot nyitottak: immár bárkivel bármi megtörténhet. Justitia szeme-füle be van kötve – se lát, se hall.
